HU/SB 2.3.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- evam etan nigaditaṁ
- pṛṣṭavān yad bhavān mama
- nṛṇāṁ yan mriyamāṇānāṁ
- manuṣyeṣu manīṣiṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī szólt; evam—így; etat—mindezek; nigaditam—válaszolt; pṛṣṭavān—ahogy kérdezted; yat—mi; bhavān—jómagad; mama—nekem; nṛṇām—az emberi lénynek; yat—egy; mriyamāṇānām—a halál küszöbén; manuṣyeṣu—az emberi lények között; manīṣiṇām—az intelligens embereknek.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Parīkṣit Mahārāja! Arról kérdeztél, mi a kötelessége a halál küszöbén álló intelligens embernek, s én válaszoltam neked.
MAGYARÁZAT
Az emberi társadalomban szerte a világon millió és millió férfi és nő él, és szinte mindannyian rendkívül csekély intelligenciával rendelkeznek, mert nagyon keveset tudnak a szellemi lélekről. Szinte kivétel nélkül hibásan gondolkoznak az életről, mert magukat a durva és a finom anyagi testükkel azonosítják, holott a valóságban nem azok. Az emberi társadalom megítélése alapján talán magas rangot értek el, talán nem, ám azzal tisztában kell lenniük, hogy ha a testen és az elmén túli önvalóról nem próbálnak tudomást szerezni, emberi életük minden tette tökéletes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írásokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes valóban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem. Sok százezer ilyen ember közül alig akad egyvalaki, aki tudja, hogy ki is az Úr Kṛṣṇa valójában. A Caitanya-caritāmṛtában (Madhya 20.122-123) az áll, hogy indokolatlan kegyéből az Úr Kṛṣṇa Vyāsadeva inkarnációjában megalkotta a védikus irodalmat, hogy olvashassa azt az emberi társadalom intelligens rétege, akik szinte teljesen elfelejtkeztek eredeti kapcsolatukról Kṛṣṇával. Még az intelligens ember is megfeledkezhet arról az eredeti kapcsolatról, amely az Úrhoz fűzi. A bhakti-yoga egész folyamata ennek az elfelejtett kapcsolatnak a felelevenítése. Mindez az emberi életformában válik lehetővé, amely csupán az evolúció körforgásában a nyolcmillió-négyszázezer fajon keresztül tett vándorlás után érhető el. Az intelligens emberi lénynek nagyon komolyan kell vennie ezt a lehetőséget. Nem minden ember intelligens, s az emberi élet fontosságát nem mindenki érti meg. A vers ezért a manīṣiṇām szót használja, melynek jelentése „gondolkodó”. Egy manīṣiṇām embernek — amilyen Parīkṣit Mahārāja is volt — az Úr Kṛṣṇa lótuszlábai felé kell fordulnia, és tökéletesen el kell mélyednie az odaadó szolgálatban, az Úr szent nevének és kedvteléseinek hallgatásában, éneklésében és a többi folyamatban, ami mind hari-kathāmṛta. Ez főként akkor ajánlott, ha valaki a halálra készül.