HU/SB 2.3.9
9. VERS
- rājya-kāmo manūn devān
- nirṛtiṁ tv abhicaran yajet
- kāma-kāmo yajet somam
- akāmaḥ puruṣaṁ param
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājya-kāmaḥ—bárki, aki birodalomra vagy királyságra vágyik; manūn—a Manukat, Isten félinkarnációit; devān—a félistenek; nirṛtim—démonokat; tu—de; abhicaran—az ellenség legyőzésére vágyik; yajet—imádja; kāma-kāmaḥ—aki érzékkielégítésre vágyik; yajet—imádja; somam—a Candra nevű félistent; akāmaḥ—akinek nincsen anyagi vágya, amelynek beteljesülésére várna; puruṣam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; param—a Legfelsőbbet.
FORDÍTÁS
Aki egy királyság vagy egy birodalom felett akar uralkodni, az imádja a Manukat! Aki ellenségét akarja legyőzni, imádja a démonokat, aki pedig érzékkielégítésre vágyik, az imádja a holdat! Ám annak, aki semmilyen érzéki élvezetre nem vágyik, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia.
MAGYARÁZAT
Egy felszabadult lélek a felsorolt élvezeteket kivétel nélkül haszontalannak tekinti. Csak azokat ejtik rabul az anyagi élvezet különféle fajtái, akiket feltételekhez köt a külső energia anyagi kötőereje. A transzcendentalistának nincs anyagi vágya, melynek beteljesülésére várna, míg a materialistának tengernyi ilyen vágya van. Az Úr kimondta, hogy a materialisták, akik az anyagi élvezet reményében a különféle félistenek kegyét keresik — ahogyan azt korábban említettük —, nem képesek uralkodni érzékeiken, és mindig ostobán cselekszenek. Az embernek tehát — mivel eléggé értelmes ahhoz, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja — semmiféle anyagi élvezetre nem szabad vágynia. Az ostoba emberek vezetői még náluk is ostobábbak, mert nyíltan és esztelenül hirdetik, hogy minden félisten imádatával ugyanazt az eredményt lehet elérni. Az efféle prédikálás nemcsak a Bhagavad-gītā vagy a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak mond ellent, de ostobaság is, ahogyan ostobaság azt hinni, hogy bármilyen menetjegyet vásárol az ember, ugyanoda érkezik meg. Senki sem juthat Delhiből Bombaybe, ha Barodába vesz jegyet. E vers egyértelműen kijelenti, hogy annak megfelelően, hogy milyen anyagi vágyak itatják át, az ember különféle imádatformákat választhat, ellenben aki nem vágyik anyagi élvezetre, annak a Legfelsőbb Urat, Śrī Kṛṣṇát, az Istenség Személyiségét kell imádnia. Az imádatnak ezt a folyamatát nevezik odaadó szolgálatnak. A tiszta odaadó szolgálat az Úr olyan szolgálatát jelenti, amelyre a leghalványabb árnyéka sem vetődik az anyagi vágyaknak — a gyümölcsöző tettek és az empirikus filozófiai elmélkedés utáni vágyakat is beleértve. Az anyagi vágyak teljesüléséért az ember imádhatja a Legfelsőbb Urat, de az ilyen imádat más eredményhez vezet, ahogyan azt a következő vers elmagyarázza majd. Az Úr általában nem teljesíti senki anyagi vágyát, aki érzékkielégítést szeretne, de imádóit ilyen áldásban részesíti, mert ők végül eljutnak arra a szintre, hogy nem vágynak többé anyagi élvezetre. A végkövetkeztetés az tehát, hogy csökkentsük a lehető legkevesebbre az anyagi élvezetre irányuló vágyainkat, s ennek érdekében imádjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit itt paramnak neveznek, mert Ő túl van minden anyagin. Śrīpāda Śaṅkarācārya szintén kijelentette: nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt — a Legfelsőbb Úr túl van az anyagi régión.