HU/SB 2.6.42
42. VERS
- ādyo ’vatāraḥ puruṣaḥ parasya
- kālaḥ svabhāvaḥ sad-asan-manaś ca
- dravyaṁ vikāro guṇa indriyāṇi
- vīrāṭ svarāṭ sthāsnu cariṣṇu bhūmnaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādyaḥ—első; avatāraḥ—inkarnáció; puruṣaḥ—Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu; parasya—az Úrnak; kālaḥ—idő; svabhāvaḥ—tér; sat—következmény; asat—ok; manaḥ—elme; ca—is; dravyam—elemek; vikāraḥ—anyagi ego; guṇaḥ—a természet kötőerői; indriyāṇi—érzékek; virāṭ—a teljes test; svarāṭ—Garbhodakaśāyī Viṣṇu; sthāsnu—mozdulatlan; cariṣṇu—mozgó; bhūmnaḥ—a Legfelsőbb Úrnak.
FORDÍTÁS
Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu a Legfelsőbb Úr első inkarnációja. Ő az örök idő, a tér, az ok és okozat, az elme, az elemek, az anyagi ego, a természet kötőerői, az érzékek, az Úr kozmikus formája, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és az összes mozgó és mozdulatlan élőlény Ura.
MAGYARÁZAT
Már sokszor beszéltünk arról korábban, hogy az anyagi teremtés nem állandó. Az anyagi teremtés a Mindenható Isten anyagi energiájának ideiglenes megnyilvánulása. Erre az anyagi megnyilvánulásra azért van szükség, hogy lehetőséget adjon feltételekhez kötött lelkeknek, akik nem akarnak társulni az Úrral a szerető transzcendentális szolgálat kapcsolatában. Ezek a lelkek, akik vonakodnak az odaadó szolgálattól, nem léphetnek be a lelki lét felszabadult életébe, mert a szívükben nem akarnak szolgálni, inkább Istent utánozva élvezetre vágynak. Az élőlények alapvető természetük szerint az Úr örök szolgái, de néhányan, akik visszaélnek a függetlenségükkel, nem akarják szolgálni Őt. Éppen ezért lehetőséget kapnak arra, hogy az anyagi természetben keressenek élvezetet, melyet māyānak, illúziónak neveznek. Illúziónak azért nevezik, mert az élőlények māyā karmai között valójában nem élveznek semmit, csupán azt gondolják, hogy élvezetben van részük. Ezek az élőlények, akik az illúzió csapdájába estek, időről időre megkapják a lehetőséget, hogy változtassanak torz gondolkodásukon, amelyet követve az anyagi természet hamis uraivá akartak válni, s hogy a Védákból megtanulhassák, hogy örök kapcsolatban állnak a Legfelsőbb Úrral, Kṛṣṇával (BG 15.15: vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Az ideiglenes anyagi teremtés tehát az Úr anyagi energiájának megnyilvánulása, s hogy irányítsa mindezt, a Legfelsőbb Úr Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇuként megjelenik, akár egy elöljáró, aki felhatalmazást kap a kormánytól, hogy ideiglenesen irányítsa az államügyeket. Ez a Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu idézi elő az anyagi teremtés megnyilvánulását azáltal, hogy rápillant anyagi energiájára (sa aikṣata). A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekében már beszéltünk a jagṛhe pauruṣaṁ rūpam kezdetű vers (SB 1.3.1) mondanivalójáról. Azt az időt, ameddig az anyagi teremtés illuzórikusan megnyilvánul, kalpának nevezik, s ahogyan már elmondtuk, a teremtés kalpáról kalpára bekövetkezik. Az Úr inkarnációja és energiáinak működése révén minden megnyilvánul, ami a teljes teremtéshez szükséges: az idő, a tér, az ok, az okozat, az elme, a durva és a finom elemek, valamint kölcsönhatásaik, a természet kötőerői — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság —, megnyilvánulnak az érzékek és azok eredeti forrása, a gigantikus kozmikus forma Garbhodakaśāyī Viṣṇu második inkarnációjaként, s megnyilvánul minden mozgó és mozdulatlan élőlény, amelyek a második inkarnációtól származnak. E teremtő elemek és a teremtés maga nem más, mint a Legfelsőbb Úr energiáinak megnyilvánulása — semmi sem független a Legfelsőbb Lény irányításától. Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, az anyagi teremtésben az első inkarnáció az eredeti Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa teljes része, ahogy azt a Brahma-saṁhitā leírja:
- yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya
- jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ
- viṣṇur mahān sa iha yasya kalā-viśeṣo
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
A számtalan univerzum léte csak Mahā-Viṣṇu, Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu egyetlen levegővételéig tart, aki csak teljes értékű része Govindának, az eredeti Istenség Személyiségének, az Úr Kṛṣṇának.