HU/SB 2.7.37
37. VERS
- deva-dviṣāṁ nigama-vartmani niṣṭhitānāṁ
- pūrbhir mayena vihitābhir adṛśya-tūrbhiḥ
- lokān ghnatāṁ mati-vimoham atipralobhaṁ
- veṣaṁ vidhāya bahu bhāṣyata aupadharmyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deva-dviṣām—akik irigyek voltak az Úr bhaktáira; nigama—a Védák; vartmani—útján; niṣṭhitānām—a biztos helyzetben lévőknek; pūrbhiḥ—rakétákkal; mayena—amelyeket a nagy tudós, Maya készített; vihitābhiḥ—elkészített; adṛśya-tūrbhiḥ—az égben láthatatlanul; lokān—különféle bolygók; ghnatām—a gyilkosoknak; mati-vimoham—az elme zavarodottsága; atipralobham—nagyon vonzó; veṣam—ruha; vidhāya—így tett; bahu bhāṣyate—nagyon sokat fog beszélni; aupadharmyam—az alacsonyabb rendű vallásos elvek.
FORDÍTÁS
Az ateisták, miután alaposan elsajátítják a védikus tudományt, számtalan bolygó élőlényeit pusztítják majd el láthatatlanul repülve az égen rakétáikon, melyeket a nagy tudós, az ügyes Maya készít. Az Úr azonban megzavarja elméjüket, amikor a vonzó Buddhaként jelenik meg, s a legalapvetőbb vallásos elvekről prédikál.
MAGYARÁZAT
Az a Buddha-inkarnáció, akiről a vers beszél, nem az emberiség jelenlegi történelmének Buddhája. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint ez a Buddha-inkarnáció egy másik Kali-yugában jelent meg. Egy Manu életében több mint hetvenkét Kali-yuga van — ezek egyikében jelenik meg az a Buddha, akiről a vers ír. Az Úr Buddha akkor jelenik meg, amikor az emberek rendkívül materialistákká válnak, s a legalapvetőbb vallásos elvekről prédikál nekik. Az ahiṁsā önmagában nem vallásos előírás, de egyike az igazán vallásos ember legfontosabb jellemzőinek. Ez a vallás a józan gondolkodáson alapszik: azt tanítja, hogy az ember ne okozzon szenvedést egyetlen állatnak és egyetlen más élőlénynek sem, mert az erőszakos tett végül hasonló szenvedést okoz elkövetőjének is. Ám mielőtt valaki az erőszakmentesség elvét megvalósítaná, két másik elvet is követnie kell: alázatosnak kell lennie és meg kell szabadulnia a büszkeségtől. E tulajdonságok nélkül senki sem érheti el, hogy nem okoz többé szenvedést egyetlen élőlénynek sem, és nem követ el semmilyen erőszakos tettet. Ha megtanulta, hogyan kerüljön minden erőszakot, az embernek türelmet és egyszerű életvezetést kell tanulnia. Fel kell ajánlania tiszteletét a nagy prédikátoroknak és lelki vezetőknek, és azzal, hogy megtanulja, hogyan mondjon le családjáról és otthonáról, valamint azzal, hogy az Úr odaadó szolgálatát végzi, meg kell tanulnia, hogyan uralkodjon az érzékei fölött. Végül el kell fogadnia az Urat, s bhaktájává kell válnia — enélkül nem beszélhetünk vallásról. Minden vallásos elv középpontjában Istennek kell állnia, másképp az erkölcsi szabályok önmagukban csupán nagyon alacsony szintű vallási elvek. Ezeket az elveket nevezik upadharmának.