HU/SB 2.8.14
14. VERS
- yasmin karma-samāvāyo
- yathā yenopagṛhyate
- guṇānāṁ guṇināṁ caiva
- pariṇāmam abhīpsatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasmin—amelyben; karma—tettek; samāvāyaḥ—felhalmozódás; yathā—amennyire; yena—ami által; upagṛhyate—átvesz; guṇānām—az anyagi természet különféle kötőerőinek; guṇinām—az élőlényeké; ca—is; eva—bizonyára; pariṇāmam—abból következő; abhīpsatām—a vágyaké.
FORDÍTÁS
Aztán kérlek, mondd el, hogyan hat az anyagi természet különféle kötőerőiből származó visszahatások arányos felhalmozódása a vágyakozó élőlényre! Felemeli vagy a mélybe dobja őt a különféle fajok között, a félistenektől egészen a legjelentéktelenebb teremtményekig?
MAGYARÁZAT
A természet anyagi kötőerőiben végzett tettek hatásai és visszahatásai — akár jelentéktelen, akár óriási formában — összegyűlnek, és így a karma vagyis a tett ekképpen felhalmozódott hatásainak és visszahatásainak eredménye ennek arányában megnyilvánul. Hogyan következnek be ezek a tettek és visszahatások, milyen folyamatok és milyen arányban hatnak? Erről kérdezi Parīkṣit Mahārāja a nagy brāhmaṇát, Śukadeva Gosvāmīt.
Hogy a felsőbb bolygókon, a mennyek lakóinak hazájában élhessen valaki, az nem az űrhajók segítségével érhető el (ahogy most a kellő tapasztalattal nem rendelkező tudósok gondolják), hanem a jóság minőségében végzett tettekkel.
Még ezen a bolygón is, ahol most élünk, korlátok szabályozzák, hogy külföldiek belépjenek egy országba, amelynek polgárai náluk jobban élnek. Például az amerikai kormány számtalan úton korlátozza a kevésbé jómódú országokból érkező külföldiek belépését. Ennek az az oka, hogy az amerikaiak nem kívánják megosztani a vagyonukat egy külföldivel, aki nem tett eleget a követelményeknek, hogy amerikai állampolgár lehessen. Ugyanez a gondolkodásmód uralkodik minden más bolygón, ahol tőlünk intelligensebb élőlények élnek. A felsőbb bolygókon az életkörülmények a jóság minőségébe tartoznak, és bárki, aki arra vágyik, hogy eljusson a felsőbb bolygókra, például a Holdra, a Napra vagy a Vénuszra, annak a teljes jóságban végzett tettek által kell erre alkalmasnak bizonyulnia.
Parīkṣit Mahārāja kérdései a jóság minőségében végzett tettek arányára vonatkoznak, amelyek alkalmassá teszik az ezen a bolygón élő embert, hogy az univerzum magasabb régióiba emelkedjen.
Még jelenlegi lakhelyünkön, e bolygón sem kerülhet az ember jó helyzetbe a társadalmi renden belül anélkül, hogy a megfelelő arányú jó tettek ne tennék őt alkalmassá arra. Senki nem ülhet erőszakkal a legfelsőbb bíró székébe, ha nem képzett annak a posztnak a betöltésére. Éppen így nem juthat el senki a felsőbb bolygórendszerekbe, ha jó tetteivel nem érdemli ezt ki. Akik szenvedélyes és tudatlan szokásokhoz ragaszkodnak, nem juthatnak be a felsőbb bolygórendszerekbe csupán valamiféle elektronikus mechanizmus segítségével.
A Bhagavad-gītā (BG 9.25) állítása szerint azok, akik megpróbálnak alkalmassá válni arra, hogy a felsőbb mennyei bolygókra emelkedjenek, eljuthatnak oda. Ugyanígy akik azzal próbálkoznak, hogy eljussanak a Pitṛlokákra, szintén odamehetnek, akik a Földön akarnak javítani a helyzetükön, megtehetik, s akik haza akarnak menni, vissza Istenhez, szintén valóra válthatják tervüket. A jóság minőségében végzett különféle tetteket és visszahatásaikat általában úgy ismerik, mint odaadó szolgálattal párosuló jámbor cselekedetek, a tudás művelése odaadó szolgálattal, misztikus képességek odaadó szolgálattal és (végül) olyan odaadó szolgálat, amely nem keveredik semmi mással a jóság minőségében. Ez a keveredés nélküli odaadó szolgálat transzcendentális, és parā bhaktinak nevezik. Egyedül ez emelhet bennünket Isten transzcendentális királyságába. Ez a transzcendentális királyság nem mítosz: épp olyan valóság, mint a hold. Az embernek transzcendentális tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy megértse Isten birodalmát és Magát Istent.