HU/SB 3.11.31
31. VERS
- tāvat tri-bhuvanaṁ sadyaḥ
- kalpāntaidhita-sindhavaḥ
- plāvayanty utkaṭāṭopa-
- caṇḍa-vāteritormayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tāvat–akkor; tri-bhuvanam–mind a három világ; sadyaḥ–rögtön utána; kalpa-anta–a pusztulás kezdetekor; edhita–megduzzadt; sindhavaḥ–minden óceán; plāvayanti–eláraszt; utkaṭa–vad; āṭopa–háborgás; caṇḍa–hurrikán; vāta–a szelek által; īrita–fújt; ūrmayaḥ–hullámok.
FORDÍTÁS
A pusztulás kezdetén a tengerek mind kiöntenek, s vadul tombol a szélvihar. A tengerek hullámai felbőszülnek, s nagyon rövid idő alatt mind a három világot víz árasztja el.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy a Saṅkarṣaṇa szájából áradó lángoló tűz száz félisteni évig, vagyis 36 000 emberi évig tombol. Aztán egy másik 36 000 évig az eső ömlik, szélviharral és vad hullámokkal kísérve, a tengerek és óceánok pedig mind kiöntenek. A 72 000 évig tartó visszahatás a három világ részleges megsemmisülésének kezdete. Az emberek megfeledkeznek a világok megsemmisüléséről, s boldognak hiszik magukat a civilizáció anyagi fejlődésében. Ezt nevezik māyānak, ami annyit jelent: „az, ami nincs”.