HU/SB 3.11.33
33. VERS
- evaṁ-vidhair aho-rātraiḥ
- kāla-gatyopalakṣitaiḥ
- apakṣitam ivāsyāpi
- paramāyur vayaḥ-śatam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam–így; vidhaiḥ–folyamatával; ahaḥ–napok; rātraiḥ–éjszakákkal; kāla-gatyā–az idő múlása; upalakṣitaiḥ–ilyen jelekkel; apakṣitam–hanyatlott; iva–mint; asya–övé; api–bár; parama-āyuḥ–az élet hossza; vayaḥ–évek; śatam–száz.
FORDÍTÁS
Minden egyes élőlény élete véget ér egyszer, még az Úr Brahmā is. Egy élet mindössze száz évig tart, a különféle bolygókon érvényes időszámításoknak megfelelően.
MAGYARÁZAT
Minden élőlény száz évig él, a különféle lények bolygóinak időszámítása alapján. Ez a száz életév nem minden esetben egyenlő. A leghosszabb száz évig Brahmā él, de annak ellenére, hogy ilyen hosszú az élete, egyszer az is véget ér. Brahmā is fél a haláltól, ezért az Úr odaadó szolgálatát végzi, hogy kiszabaduljon az illuzórikus energia karmai közül. Az állatoknak természetesen nincsen felelősségérzetük, de az emberek, noha bennük kifejlődött ez a felelősségérzet, szintén csak értékes idejüket vesztegetik, amikor nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, s boldogan élnek, nem rettegve a közelgő haláltól. Ez az őrültség jellemzi az emberi társadalmat. Az őrültet nem terheli semmilyen felelősség az életben. Ehhez hasonlóan az emberi lény, akiben nem ébred fel a felelősségérzet mielőtt meghal, nem különb egy őrültnél, aki az anyagi életet akarja élvezni a legnagyobb boldogságban, a jövővel mit sem törődve. Minden emberi lényre az a fontos felelősség hárul, hogy felkészüljön következő életére, még akkor is, ha olyan hosszú ideig él, mint Brahmā, aki az univerzum minden élő teremtménye közül a legkiválóbb.