HU/SB 3.12.4
4. VERS
- sanakaṁ ca sanandaṁ ca
- sanātanam athātmabhūḥ
- sanat-kumāraṁ ca munīn
- niṣkriyān ūrdhva-retasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sanakam–Sanaka; ca–szintén; sanandam–Sananda; ca–és; sanātanam–Sanātana; atha–ezek után; ātma-bhūḥ–Brahmā, aki magától született; sanat-kumāram–Sanat-kumāra; ca–szintén; munīn–a nagy bölcsek; niṣkriyān–minden gyümölcsöző tettől mentes; ūrdhva-retasaḥ–akiknek magja felfelé áramlik.
FORDÍTÁS
Először Brahmā a négy nagy bölcset teremtette meg, Sanakát, Sanandát, Sanātanát és Sanat-kumārát. Egyikőjük sem akart anyagi cselekedetekbe merülni, hiszen annak köszönhetően, hogy magjuk felfelé áramlott, nagyon emelkedett személyiségek voltak.
MAGYARÁZAT
Brahmā a tudatlanság elveit – mivel szükség volt rájuk – azon élőlények számára hozta létre, akik az Úr akaratából tudatlanságra ítéltettek. E hálátlan feladat azonban mégsem tette elégedetté. Megteremtette hát a tudás négy elvét: a sāṅkhyát, vagyis az empirikus filozófiát az anyagi feltételek analitikus tanulmányozása érdekében; a yogát vagy miszticizmust, hogy a tiszta lélek felszabadulhasson az anyagi kötelékek alól; a vairāgyát, az anyagi élvezettől való teljes elkülönülést, hogy az ember a legmagasabb lelki megértés szintjére emelkedhessen fel; valamint a tapast, a lelki tökéletességért végzett önkéntes lemondások különféle fajtáit. Brahmā, hogy a lelki fejlődés e négy elvét rájuk bízza, megteremtette a négy nagy bölcset, Sanakát, Sanandanát, Sanātanát és Sanatot, akik a bhakti fejlődésének érdekében bevezették saját lelki láncolatukat, sampradāyájukat, amelyet Kumāra-sampradāyának, később pedig Nimbārka-sampradāyának neveztek el. Ezek a nagy bölcsek mind kiváló bhakták lettek, hiszen az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat nélkül az ember nem érhet el sikert semmilyen lelki szempontból értékes cselekedetben.