HU/SB 3.13.50
50. VERS
- ko nāma loke puruṣārtha-sāravit
- purā-kathānāṁ bhagavat-kathā-sudhām
- āpīya karṇāñjalibhir bhavāpahām
- aho virajyeta vinā naretaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ–ki; nāma–sőt; loke–a világban; puruṣa-artha–az élet célja; sāra-vit–aki ismeri a lényegét; purā-kathānām–minden régmúlt történetnek; bhagavat–az Istenség Személyiségére vonatkozó; kathā-sudhām–az Istenség Személyiségéről szóló elbeszélések nektárja; āpīya–ivásával; karṇa-añjalibhiḥ–hallgatásával; bhava-apahām–ami megszüntet minden anyagi fájdalmat; aho–ó, jaj; virajyeta–el tudná utasítani; vinā–kivéve; nara-itaram–a nem emberi lények.
FORDÍTÁS
Ki létezhet e világban a nem emberi lényeken kívül úgy, hogy nem érdekli az élet végső célja? Ki tudná elutasítani az Istenség Személyisége tetteiről szóló történetek nektárját, amely önmagában képes megszabadítani az embert minden anyagi fájdalomtól?
MAGYARÁZAT
Az Istenség Személyisége cselekedeteinek története olyan, akár egy állandóan hömpölygő nektárfolyó. A nem emberi lényeken kívül senki sem tudja visszautasítani, hogy igyon ebből a nektárból. Az Úr odaadó szolgálata az élet legfőbb célja minden emberi lény számára, s ez az odaadó szolgálat azzal kezdődik, hogy az ember az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális tetteiről hall. Az Úr transzcendentális üzenetének hallgatása csak az állatokat nem érdekli, vagy az olyan embert, aki viselkedése alapján majdhogynem állat. A világon számtalan könyv van teli mesékkel és történetekkel, de az Istenség Személyiségéről szóló elbeszéléseken kívül semmi sem képes csökkenteni az anyagi szenvedések terhét. Annak tehát, aki komolyan távol akar maradni az anyagi léttől, az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális cselekedeteiről kell beszélnie és hallania, máskülönben a nem emberi lényekhez kell őt hasonlítani.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének tizenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Varāha megjelenése”.