HU/SB 3.15.16
16. VERS
- yatra naiḥśreyasaṁ nāma
- vanaṁ kāma-dughair drumaiḥ
- sarvartu-śrībhir vibhrājat
- kaivalyam iva mūrtimat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra–a Vaikuṇṭha-bolygókon; naiḥśreyasam–kedvező; nāma–nevezett; vanam–erdők; kāma-dughaiḥ–vágyat teljesítő; drumaiḥ–fákkal; sarva–mind; ṛtu–évszakok; śrībhiḥ–virágokkal és gyümölcsökkel; vibhrājat–ragyogó; kaivalyam–lelki; iva–mint; mūrtimat–személyes.
FORDÍTÁS
E Vaikuṇṭha-bolygókat sok-sok végtelenül áldásos erdő borítja, s bennük a fák kívánságteljesítő fák. Minden évszakban virágba borulnak s gyümölcsöt hoznak, mert a Vaikuṇṭha-bolygókon minden lelki és személyes.
MAGYARÁZAT
A Vaikuṇṭha-bolygókon a föld, a fák, a gyümölcsök, a virágok és a tehenek – minden – tökéletesen lelki és személyes. A fák minden kívánságot teljesítenek. Ezen az anyagi bolygón a fák az anyagi energia rendje szerint hoznak gyümölcsöt és virágot, ám a Vaikuṇṭha-bolygókon a fák, a föld, az ott élők és az állatok mind lelkiek. Nincsen különbség a fák és az állatok vagy az állatok és az ember között. A vers a mūrtimat szóval arra utal, hogy mindennek lelki formája van; s nem fogadja el az imperszonalisták forma nélküli felfogását: bár a Vaikuṇṭha-bolygókon minden lelki, mégis mindennek van egy sajátságos formája. A fáknak és az embereknek egyaránt van formájuk, s mivel mindannyian lelkiek, eltérő formájuk ellenére nincs különbség közöttük.