HU/SB 3.15.30
30. VERS
- tān vīkṣya vāta-raśanāṁś caturaḥ kumārān
- vṛddhān daśārdha-vayaso viditātma-tattvān
- vetreṇa cāskhalayatām atad-arhaṇāṁs tau
- tejo vihasya bhagavat-pratikūla-śīlau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tān–ők; vīkṣya–miután látták; vāta-raśanān–meztelen; caturaḥ–négy; kumārān–fiúk; vṛddhān–korú; daśa-ardha–öt éves; vayasaḥ–korúnak tűnik; vidita–megvalósította; ātma-tattvān–az önvalóról szóló igazságot; vetreṇa–botjukkal; ca–szintén; askhalayatām–megtiltották; a-tat-arhaṇān–nem ezt érdemelve tőlük; tau–a két ajtónálló; tejaḥ–dicsőség; vihasya–nem törődve az illemmel; bhagavat-pratikūla-śīlau–olyan természettel rendelkezik, ami nem okoz örömet az Úrnak.
FORDÍTÁS
A négy szent fiú testét csupán az atmoszféra takarta, s nem tűntek többnek öt évesnél, annak ellenére, hogy minden élőlény közül a legidősebbek voltak, akik megértették az önvaló igazságát. Amikor azonban az ajtónállók – akiknek jelleme nem okozott örömet az Úrnak – meglátták a bölcseket, lándzsáikkal útjukat állták, alábecsülve dicsőségüket, hisz a bölcsek nem ilyen bánásmódot érdemeltek volna.
MAGYARÁZAT
A négy bölcs Brahmā négy elsőszülött fia volt. Az összes többi élőlény – beleértve az Úr Śivát is – utánuk született, s így fiatalabb náluk. Bár ötéves kisfiúknak látszottak, és meztelenül jártak-keltek, idősebbek voltak minden más élő teremtménynél, s már megértették az önvaló igazságát. Ilyen szentek lévén nem lett volna szabad megtiltani nekik, hogy belépjenek Vaikuṇṭha birodalmába, de az ajtónállók valahogyan mégis útjukat állták. Ez nem volt illendő. Az Úr mindig vágyik arra, hogy szolgálja az olyan bölcseket, mint a Kumārák, ám az ajtónállók annak ellenére, hogy tudták ezt, megdöbbentő és felháborító módon megtiltották nekik, hogy belépjenek.