HU/SB 3.15.38
38. VERS
- taṁ tv āgataṁ pratihṛtaupayikaṁ sva-pumbhis
- te ’cakṣatākṣa-viṣayaṁ sva-samādhi-bhāgyam
- haṁsa-śriyor vyajanayoḥ śiva-vāyu-lolac-
- chubhrātapatra-śaśi-kesara-śīkarāmbum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam–Ő; tu–de; āgatam–előrelépve; pratihṛta–hozott; aupayikam–a kellékek; sva-pumbhiḥ–saját társaival; te–a nagy bölcsek (a Kumārák); acakṣata–látták; akṣa-viṣayam–most látják; sva-samādhi-bhāgyam–csak eksztatikus transzban látható; haṁsa-śriyoḥ–olyan gyönyörűek, mint a fehér hattyúk; vyajanayoḥ–a cāmarák (fehér jakfarok-legyezők); śiva-vāyu–kedvező szelek; lolat–mozdulva; śubhra-ātapatra–a fehér napernyő; śaśi–a hold; kesara–gyöngyök; śīkara–csöppek; ambum–víz.
FORDÍTÁS
A bölcsek, akiknek élén Sanaka Ṛṣi állt, azt látták, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, akit eddig csak eksztatikus transzban láthattak szívükben, most teljes valójában láthatóvá vált szemük előtt. Amint az Úr egyre közeledett feléjük társai kíséretében – akik az Úr minden jelképét, köztük az ernyőt és a cāmarát is magukkal hozták –, a fehér legyezők, melyek olyan kecsesen lengtek, mint két hattyú, kellemes szellőt teremtettek, amelytől a napernyőt díszítő gyöngyfüzérek is megmozdultak, mintha a fehér teliholdról aláhulló nektárcsöppek lennének, vagy mint a jég, amely egy szélfuvallatra megolvad.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az acakṣatākṣa-viṣayam szóval találkozunk. A Legfelsőbb Urat nem lehet közönséges szemmel meglátni, most azonban a Kumārák megpillanthatták Őt. A másik fontos szó a versben a samādhi-bhāgyam. Azok, akik meditálnak, ha nagyon szerencsések, a yoga folyamatának követése útján megláthatják az Urat Viṣṇu formájában a szívükben. Szemtől szemben megpillantani Őt azonban egészen más – az csak a tiszta bhakták számára adatik meg. Éppen ezért a Kumārák igencsak elcsodálkoztak, amikor saját szemükkel pillanthatták meg az Urat, aki napernyőt és cāmara legyezőt tartó társai kíséretében közeledett feléjük. A Brahma-saṁhitā elmondja, hogy az Isten iránti szeretetben magas szinten álló bhakták mindig látják a szívükben Śyāmasundarát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha azonban érett bhakták, akkor szemtől szemben megpillanthatják Őt. Közönséges emberek nem láthatják az Urat, ám aki megérti az Úr szent nevének jelentőségét, és az Úr odaadó szolgálatába merül, ami a nyelv lefoglalásával, az énekléssel és a prasāda ízlelésével kezdődik, az előtt az Úr fokozatosan feltárja Magát. A bhakta tehát szüntelenül látja az Urat a szívében, egy még érettebb szinten pedig közvetlenül láthatja Őt, úgy, ahogyan minden mást lát.