HU/SB 3.18.22-23
22-23. VERSEK
- brahmovāca
- eṣa te deva devānām
- aṅghri-mūlam upeyuṣām
- viprāṇāṁ saurabheyīṇāṁ
- bhūtānām apy anāgasām
- āgas-kṛd bhaya-kṛd duṣkṛd
- asmad-rāddha-varo ’suraḥ
- anveṣann apratiratho
- lokān aṭati kaṇṭakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; eṣaḥ—ez a démon; te—Tiéd; deva—ó, Uram; devānām—a félisteneknek; aṅghri-mūlam—lábaid; upeyuṣām—azoknak, akik elérték; viprāṇām—a brāhmaṇáknak; saurabheyīṇām—a teheneknek; bhūtānām—a közönséges élőlényeknek; api—szintén; anāgasām—ártatlan; āgaḥ-kṛt—egy sértő; bhaya-kṛt—a félelem forrása; duṣkṛt—gonosztevő; asmat—tőlem; rāddha-varaḥ—egy áldást kapott; asuraḥ—egy démon; anveṣan—keresve; apratirathaḥ—megfelelő ellenfél hiányában; lokān—szerte az univerzumban; aṭati—vándorol; kaṇṭakaḥ—egy tövis.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: Kedves Uram! Ez a démon örökké tüske volt a feddhetetlen s lótuszlábaid imádatának örökre meghódolt félistenek, brāhmaṇák, tehenek és ártatlanok számára. Azzal, hogy minden ok nélkül zaklatta őket, félelemmel töltötte el mindannyiukat. Amióta egy áldást kapott tőlem, démon lett belőle, aki mindig egy hozzáillő küzdőtársat keres, és az egész univerzumot bejárja ezzel a gyalázatos szándékkal.
MAGYARÁZAT
Az élőlények két csoportra oszthatók: az egyik csoportot suráknak, vagyis félisteneknek, a másikat asuráknak, démonoknak nevezik. A démonok általában előszeretettel imádják a félisteneket, és számtalan példa van rá, hogy az imádat eredményeképpen hatalmas erőre tesznek szert érzékkielégítésük érdekében. Ez azonban később gondot okoz a brāhmaṇáknak, a félisteneknek és a többi ártatlan élőlénynek. A démonok természete olyan, hogy örökké gáncsoskodnak a félistenekkel, a brāhmaṇákkal és az ártatlanokkal, akiket állandó rettegésben tartanak. A démonok rendszerint a félistenektől kapják hatalmukat, de aztán csak zaklatják őket. Egyszer az egyik nagy híve azt az áldást kapta az Úr Śivától, hogy bárkinek megérinti a fejét, az azon nyomban leválik törzséről. Amint a démon megkapta az áldást, azonnal meg akarta érinteni az Úr Śiva fejét. Ilyenek a démonok. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bhaktái azonban sohasem kérnek semmit érzékkielégítésük érdekében. Még ha a felszabadulást kínálja fel nekik valaki, azt is visszautasítják. Őket pusztán az teszi boldoggá, ha az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végezhetik.