HU/SB 3.19.14
14. VERS
- tad ojasā daitya-mahā-bhaṭārpitaṁ
- cakāsad antaḥ-kha udīrṇa-dīdhiti
- cakreṇa ciccheda niśāta-neminā
- harir yathā tārkṣya-patatram ujjhitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az a háromágú szigony; ojasā—minden erejével; daitya—a démonok között; mahā-bhaṭa—a hatalmas harcos által; arpitam—dobta; cakāsat—ragyogva; antaḥ-khe—az ég közepén; udīrṇa—növelte; dīdhiti—világítás; cakreṇa—a Sudarśana csakra által; ciccheda—darabokra vágta; niśāta—éles; neminā—él; hariḥ—Indra; yathā—mint; tārkṣya—Garuḍának; patatram—a szárny; ujjhitam—elkerülte.
FORDÍTÁS
A hatalmas démon teljes erőből elhajította a háromágú szigonyt, mely röptében fényesen ragyogott az égen. Az Istenség Személyisége azonban úgy törte darabokra éles Sudarśana csakrájával, ahogyan Indra vágta le Garuḍa egyik szárnyát.
MAGYARÁZAT
A vers Garuḍa és Indra történetére utal. Egyszer Garuḍa, aki az Urat röpíti a hátán, elragadott egy nektárral teli serleget a mennyek félisteneitől, hogy kiszabadítsa anyját, Vinatāt, mostohaanyja, Kadrū, a kígyók anyjának karmai közül. Amikor Indra, a mennyek királya ezt megtudta, villámával megcélozta Garuḍát. Garuḍa amiatt, hogy Magát az Urat viszi a hátán, legyőzhetetlen, ám hogy tiszteletben tartsa Indra fegyverének tökéletességét, elhullajtotta egyik szárnyát, melyet a villámcsapás darabokra tépett. A felsőbb bolygók lakói olyannyira jóérzésűek, hogy még harc közben is betartják a nemes viselkedés alapszabályait. Ebben a történetben Garuḍa ki akarta fejezni tiszteletét Indra iránt. Tudta, hogy Indra fegyverének el kell pusztítania valamit, így aztán saját szárnyát ajánlotta fel.