HU/SB 3.21.15
15. VERS
- tathā sa cāhaṁ parivoḍhu-kāmaḥ
- samāna-śīlāṁ gṛhamedha-dhenum
- upeyivān mūlam aśeṣa-mūlaṁ
- durāśayaḥ kāma-dughāṅghripasya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—hasonló módon; saḥ—magam; ca—szintén; aham—én; parivoḍhu-kāmaḥ—házasságra vágyva; samāna-śīlām—egy hasonló jellemű leány; gṛha-medha—a házaséletben; dhenum—egy minden kívánságot teljesítő tehén; upeyivān—megközelítettem; mūlam—a gyökér (a lótuszlábak); aśeṣa—mindennek; mūlam—a forrás; durāśayaḥ—érzéki vágyakkal; kāma-dugha—minden vágyat teljesítve; aṅghripasya—(Neked) aki a fa vagy.
FORDÍTÁS
Ezért arra vágyva, hogy feleségül vegyek egy hozzám hasonló jellemű leányt — aki valóban olyan lenne házaséletemben, mint az a tehén, amely mindent megad —, érzéki vágyaim teljesülése érdekében én is lótuszlábad menedékét kerestem, amely mindennek a forrása, hiszen Te olyan vagy, mint egy kívánságteljesítő fa.
MAGYARÁZAT
Annak ellenére, hogy elítéli azokat, akik anyagi nyereségért fordulnak az Úrhoz, Kardama Muni anyagi tehetetlenségéről és vágyáról beszél Neki: „Tudom, hogy semmi anyagit nem szabadna kérnem Tőled, mégis arra vágyom, hogy egy hozzám hasonló jellemű leányt feleségül vegyek.” Nagyon fontos a „hasonló jellemű” kifejezés. Hajdanán a hasonló jellemű fiúk és lányok házasodtak össze; a fiú és a leány hasonló természete együtt boldoggá tette őket. Indiában még huszonöt évvel ezelőtt is az volt a szokás — s talán még ma is az —, hogy a szülők megnézték a fiú és a leány horoszkópját, hogy megtudják, valóban összeillenek-e természetük alapján. Mindezt nagyon fontos szem előtt tartani. Manapság az emberek minden efféle megfontolás nélkül kötnek házasságot, ezért a házasság után hamarosan ott a válás. Régen férj és feleség békésen élt együtt egész életében, ám mostanában ez egy nagyon nehéz dolog.
Kardama Muni egy hozzá hasonló jellemű feleségre vágyott, mert a feleségre azért van szükség, hogy segítse férjét a lelki és anyagi fejlődésében. Azt mondják, hogy a feleség teszi lehetővé minden vágy teljesülését a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés terén. Ha valakinek jó felesége van, a legszerencsésebb embernek tekinthetjük. Az asztrológiában azt az embert tartják szerencsésnek, akinek nagy vagyona, nagyon jó fiai vagy nagyon jó felesége van. A három közül az utóbbi a legszerencsésebb. Az embernek egy hozzá hasonló jellemű feleséget kell keresnie, mielőtt megházasodik, s nem szabad engednie, hogy az érzékkielégítés reményében az úgynevezett szépség vagy a hasonló vonzó vonások ragadják el. A Bhāgavatam Tizenkettedik Énekében az áll, hogy a Kali-yugában a házasság alapját a szexuális élet jelenti majd. Amint a nemi életben problémák adódnak, nyomban felmerül a válás kérdése.
Kardama Muni kérhette volna ezt az áldást Umātól is, mert az írásokban az áll, hogy aki jó feleséget akar, annak Umāt kell imádnia. Ő azonban inkább az Istenség Legfelsőbb Személyiségét akarta imádni, mert a Bhāgavatam azt tanácsolja, hogy annak, aki vágyakkal teli, annak, akinek nincsenek vágyai és annak, aki felszabadulásra vágyik, egyaránt a Legfelsőbb Urat kell imádnia. A háromféle ember közül az egyik anyagi vágyainak teljesülésével akarja elérni a boldogságot, a másik úgy, hogy eggyé válik a Legfelsőbbel, míg a harmadik csoportba a tökéletes ember, a bhakta tartozik, aki semmit sem akar viszonzásképpen az Istenség Személyiségétől, csupán transzcendentális szerető szolgálatot akar végezni Neki. Az embernek mindegyik esetben az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia, mert Ő az, aki teljesíti mindenki vágyait. A Legfelsőbb Személy imádatának az az előnye, hogy Kṛṣṇát imádva, még ha anyagi élvezetre vágyik az ember, akkor is fokozatosan tiszta bhaktává válik, s nem lesz több anyagi vágya.