HU/SB 3.26.14
14. VERS
- mano buddhir ahaṅkāraś
- cittam ity antar-ātmakam
- caturdhā lakṣyate bhedo
- vṛttyā lakṣaṇa-rūpayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manaḥ—az elme; buddhiḥ—intelligencia; ahaṅkāraḥ—ego; cittam—tudat; iti—így; antaḥ-ātmakam—a belső, finom érzékek; catuḥ-dhā—négy aspektusuk van; lakṣyate—megfigyelt; bhedaḥ—a különbség; vṛttyā—funkcióik révén; lakṣaṇa-rūpayā—különféle jellemzőket képviselve.
FORDÍTÁS
A belső, finom érzékeknek négy formáját tapasztaljuk az elme, az intelligencia, az ego és a szennyezett tudat alakjában. Különbséget csak különféle funkcióik alapján tehetünk közöttük, mivel mindannyian különböző jellemzőket képviselnek.
MAGYARÁZAT
A felsorolt négy belső vagy finom érzéket különféle jellemzőik révén határozzuk meg. Ha a tiszta tudatot anyagi szennyeződés éri, s uralkodóvá válik az a felfogás, miszerint az önvaló a test, akkor az embert a hamis ego befolyásolja. A tudat a lélek funkciója, ezért a tudat mögött ott áll a lélek. Az anyagi szennyeződés fedte tudatot ahaṅkārának nevezik.