HU/SB 3.26.18
18. VERS
- antaḥ puruṣa-rūpeṇa
- kāla-rūpeṇa yo bahiḥ
- samanvety eṣa sattvānāṁ
- bhagavān ātma-māyayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
antaḥ—belül; puruṣa-rūpeṇa—a Felsőlélek formájában; kāla-rūpeṇa—az idő formájában; yaḥ—Ő, aki; bahiḥ—kívül; samanveti—létezik; eṣaḥ—Ő; sattvānām—minden élőlénynek; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ātma-māyayā—az Ő energiái által.
FORDÍTÁS
Energiáinak megnyilvánításával, az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendezi el e különféle elemeket, belül maradva, mint Felsőlélek, s kívül létezve, mint idő.
MAGYARÁZAT
A vers kijelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szívben lakik Felsőlélekként. Ezt a Bhagavad-gītā szintén elmagyarázza: a Felsőlélek az egyéni lélek mellett pihen, s tanúként cselekszik. Ezt a védikus írások máshol is megerősítik: két madár ül a test ugyanazon fáján, s az egyik csupán szemtanú, míg a másik a fa gyümölcseit csipegeti. Ezt a puruṣát, vagyis Paramātmāt, aki az egyéni lélek testében lakik, a Bhagavad-gītā (BG 13.23) upadraṣṭāként, tanúként és anumantāként, jóváhagyó tekintélyként jellemzi. A feltételekhez kötött lélek elmerül annak a bizonyos testnek a boldogságában és szenvedésében, amelyet a Legfelsőbb Úr külső energiájának elrendezéséből kapott. A legfelsőbb élőlény, a Paramātmā azonban különbözik a feltételekhez kötött lélektől. Őt a Bhagavad-gītā maheśvarának, a Legfelsőbb Úrnak nevezi. Ő Paramātmā, nem pedig jīvātmā. Paramātmā a Felsőlelket jelenti, aki a feltételekhez kötött lélek mellett van, hogy jóváhagyja cselekedeteit. A feltételekhez kötött lélek azért jön ebbe az anyagi világba, hogy uralkodjon az anyagi természeten. Mivel semmit sem tudunk a Legfelsőbb Úr jóváhagyása nélkül tenni, Ő jelen van a jīva lélek mellett szemtanúként és jóváhagyóként. Ő bhoktā is; Ő táplálja a feltételekhez kötött lelket, s Ő gondoskodik róla.
Mivel az élőlény eredeti helyzete alapján az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szerves része, az Úr nagy szeretettel fordul az élőlények felé. Sajnos, amikor az élőlényt a külső energia megzavarja vagy illúzióba taszítja, megfeledkezik az Úrral való örök kapcsolatáról, amint azonban felismeri eredeti helyzetét, felszabadul. A feltételekhez kötött lélek parányi függetlensége határhelyzetében nyilvánul meg. Ha akarja, elfelejtheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s lejöhet az anyagi létbe egy hamis én-képzettel, hogy uralkodjon az anyagi természeten, ám ha akarja, az Úr szolgálata felé fordulhat. Az egyéni élőlénynek megadatott ez a függetlenség. Amint az Úr felé fordítja arcát, feltételekhez kötött élete véget ér, s élete sikeressé válik, ám ha visszaél függetlenségével, az anyagi létbe kerül. Az Úr azonban olyan kegyes, hogy Felsőlélekként örökké a feltételekhez kötött lélekkel marad. Az Úr sem élvezni nem akarja az anyagi testet, sem szenvedni nem akar attól. Pusztán azért marad a jīva mellett jóváhagyóként és tanúként, hogy az élőlény szert tehessen cselekedeteinek eredményeire, legyenek azok akár jók, akár rosszak.
A feltételekhez kötött lélek testén kívül az Istenség Legfelsőbb Személyisége időtényezőként van jelen. A sāṅkhya filozófiai rendszer szerint huszonöt elem van. A már leírt huszonnégy elemhez az időtényezőt hozzáadva huszonöt elemet kapunk. Néhány művelt filozófus szerint a Felsőlélek is idetartozik, s így összesen huszonhat elem van.