HU/SB 3.26.9
9. VERS
- devahūtir uvāca
- prakṛteḥ puruṣasyāpi
- lakṣaṇaṁ puruṣottama
- brūhi kāraṇayor asya
- sad-asac ca yad-ātmakam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devahūtiḥ uvāca—Devahūti mondta; prakṛteḥ—az Ő energiáinak; puruṣasya—a Legfelsőbb Személynek; api—szintén; lakṣaṇam—jellemzők; puruṣa-uttama—ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége; brūhi—kegyesen magyarázd el; kāraṇayoḥ—okok; asya—ennek a teremtésnek; sat-asat—megnyilvánult és megnyilvánulatlan; ca—és; yat-ātmakam—amiből áll.
FORDÍTÁS
Devahūti így szólt: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Kegyesen beszélj a Legfelsőbb Személy és energiái jellemzőiről, mert e kettő az oka a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan teremtésnek!
MAGYARÁZAT
A prakṛti, vagyis az anyagi természet kapcsolatban áll mind a Legfelsőbb Úrral, mind pedig az élőlényekkel, ahogyan egy nő a férjével feleségként, a gyermekeivel pedig anyaként áll kapcsolatban. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, Ő termékenyíti meg az anyatermészetet, s juttatja méhébe a gyermekeket, az élőlényeket, s aztán megnyilvánul az élőlények valamennyi faja. Már elmagyaráztuk a kapcsolatot az élőlények mindegyike és az anyagi természet között. Devahūti most az anyagi természet és a Legfelsőbb Úr közötti kapcsolatot próbálja megérteni. Azt mondjuk, hogy ennek a kapcsolatnak a gyümölcse a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyagi világ. A megnyilvánulatlan anyagi világ a finom mahat-tattva, s ebből a mahat-tattvából jön létre az anyagi megnyilvánulás.
A védikus írásokban az áll, hogy a Legfelsőbb Úr a pillantásával megtermékenyíti az anyagi energia teljességét, s az anyagi természetből ekkor minden megszületik. A Bhagavad-gītā kilencedik fejezete szintén megerősíti, hogy a természet az Úr pillantásának (adhyakṣeṇa) hatására — az Ő irányításával és akarata által — működik. A természet működése nem véletlenszerű. Devahūti, miután megértette a feltételekhez kötött lelkek helyzetét az anyagi természettel kapcsolatban, azt akarta megtudni, hogyan működik a természet az Úr irányítása alatt, s milyen viszonyban áll az anyagi természet az Úrral. Más szóval a Legfelsőbb Úr jellemzőit akarta megismerni az anyagi természettel kapcsolatban.
Az élőlények és az anyag, illetve az Úr és az anyag kapcsolata nem említhető azonos szinten, annak ellenére, hogy a māyāvādīk talán úgy gondolják. Amikor azt mondjuk, hogy az élőlények zavarodottak, a māyāvādī filozófusok ezt a zavarodottságot a Legfelsőbb Úrra vonatkoztatják. Ez azonban nem helyes. Az Úron semmilyen zavarodottság nem lehet úrrá. Ez a különbség a személyes illetve a személytelen filozófia hívei között. Devahūti okos. Kellő intelligenciával rendelkezik ahhoz, hogy megértse, az élőlények nem állnak azonos szinten a Legfelsőbb Úrral. Mivel az élőlények parányiak, megzavarodnak, vagy az anyagi természet feltételekhez köti őket, ám ez nem jelenti azt, hogy a Legfelsőbb Urat szintén feltételek kötik, vagy, hogy Őt bármi is megtévesztheti. A feltételekhez kötött lélek és az Úr között az a különbség, hogy az Úr az Úr, az anyagi természet mestere, s ezért az anyagi természetnek nincs hatalma Fölötte. Őt nem irányítja sem a lelki, sem az anyagi természet. Ő Maga a legfelsőbb irányító, s nem lehet a közönséges élőlényekhez hasonlítani, akiket az anyagi természet törvényei irányítanak.
Két szóval találkozunk ebben a versben: sat és asat. A kozmikus megnyilvánulás asat — nem létezik —, míg a Legfelsőbb Úr anyagi energiája sat, vagyis örökké létezik. Az anyagi természet az Úr energiájaként örökké létezik finom formájában, de néha megnyilvánítja a nem létező, azaz ideiglenesen létező természetet, a kozmoszt. Jól szemlélteti ezt az apa és az anya példája: az anya és az apa léteznek, de néha az anya gyermekeket hoz a világra. Ez a kozmikus megnyilvánulás, amely a Legfelsőbb Úr megnyilvánulatlan anyagi természetéből származik, néha szintén megjelenik, majd újra eltűnik. Ám az anyagi természet örökké létezik, s az Úr a legfelsőbb oka az anyagi világ finom és durva megnyilvánulásainak.