HU/SB 3.3.10
10. VERS
- kāla-māgadha-śālvādīn
- anīkai rundhataḥ puram
- ajīghanat svayaṁ divyaṁ
- sva-puṁsāṁ teja ādiśat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāla–Kālayavana; māgadha–Magadha királya (Jarāsandha); śālva–Śālva király; ādīn–és mások; anīkaiḥ–a katonák által; rundhataḥ–körülvéve; puram–Mathurā városát; ajīghanat–megölte; svayam–személyesen; divyam–transzcendentális; sva-puṁsām–saját embereinek; tejaḥ–hősiesség; ādiśat–megmutatta.
FORDÍTÁS
Kālayavana, Magadha királya és Śālva, Mathurā városára támadtak, de amikor katonáik körülvették a várost, az Úr, hogy megmutassa embereinek erejét, nem vett részt megölésükben.
MAGYARÁZAT
Kaṁsa halála után, amikor Mathurāt körülvették Kālayavana, Jarāsandha és Śālva katonái, az Úr látszólag elmenekült a városból. Emiatt nevezik Ranchornak, ami azt jelenti: aki elmenekült a harc elől. Valójában az Úr saját hívein, bhaktáin – például Mucukundán és Bhīmán – keresztül akarta megölni őket. Kālayavanát Mucukunda, Magadha királyát pedig Bhīma ölte meg, akik az Úr eszközeiként cselekedtek. E tettekkel az Úr bhaktáinak hősiességét akarta bemutatni, mintha csak Ő maga képtelen lenne harcolni, ám bhaktái végezni tudnának az ellenséggel. Az Úr és bhaktái között rendkívül örömteli a kapcsolat. Az Úr valójában Brahmā kérésére szállt alá, hogy elpusztítsa a világ nemkívánatos elemeit, de azért, hogy a dicsőséget megossza bhaktáival, és érdemet szerezzen nekik, néha velük végeztette el a feladatot. A kurukṣetrai csatát maga az Úr tervelte ki, de annak érdekében, hogy bhaktája, Arjuna szerezhessen meg minden érdemet (BG 11.33: nimitta-mātraṁ bhava savyasācin), Ő a kocsihajtó szerepét vállalta magára, miközben Arjuna megkapta a lehetőséget, hogy a harcos szerepét játssza, s ezzel a kurukṣetrai csata hőse lehessen. Amit az Úr maga véghez akar vinni transzcendentális tervei alapján, azt bizalmas bhaktáin keresztül hajtja végre. Ily módon nyilvánul meg az Úr kegye tiszta bhaktái iránt.