HU/SB 3.3.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

puryāṁ kadācit krīḍadbhir
yadu-bhoja-kumārakaiḥ
kopitā munayaḥ śepur
bhagavan-mata-kovidāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

puryām–Dvārakā városában; kadācit–egyszer; krīḍadbhiḥ–játékai miatt; yadu–Yadu leszármazottjai; bhoja–Bhoja leszármazottjai; kumārakaiḥ–hercegek; kopitāḥ–dühösek lettek; munayaḥ–a nagy bölcsek; śepuḥ–megátkozták; bhagavat–az Istenség Személyisége; mata–vágy; kovidāḥ–tudatos.


FORDÍTÁS

Egyszer a Yadu- és a Bhoja-dinasztia hercegi leszármazottjai tréfáikkal feldühítették a nagy bölcseket, akik ezért az Úr vágyából megátkozták őket.


MAGYARÁZAT

Az Úr társai, akik a Yadu- és Bhoja-dinasztia hercegi leszármazottjainak szerepét játszották, nem voltak közönséges élőlények. Nem tudtak volna megsérteni semmilyen szent embert vagy bölcset, s a bölcseket, akik mind az Úr tiszta bhaktái voltak, sem tudta volna felbőszíteni a szent Yadu- vagy Bhoja-dinasztia    –    amelyben az Úr jelent meg leszármazottként    –    hercegeinek egyetlen csínytevése sem. Az, hogy a bölcsek megátkozták a hercegeket, az Úr egy újabb transzcendentális kedvtelése, egy dühös színjáték volt csupán. A hercegeket azért sújtotta az átok, hogy megtanuljuk: még az Úr leszármazottjai is, akiket még az anyagi természet sem győzhetett le semmilyen tettével sem, áldozatul eshettek a visszahatásnak, amelyet az Úr nagy bhaktáinak dühe von maga után. Nagyon óvatosnak kell tehát lennünk, és ügyelnünk kell, hogy ne kövessünk el sértést az Úr bhaktájának lába ellen.