HU/SB 3.6.10
10. VERS
- smaran viśva-sṛjām īśo
- vijñāpitam adhokṣajaḥ
- virājam atapat svena
- tejasaiṣāṁ vivṛttaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
smaran–emlékezve; viśva-sṛjām–az univerzum felépítésének feladatával megbízott félisteneknek; īśaḥ–a Legfelsőbb Úr; vijñāpitam–ahogy imádkoztak Hozzá; adhokṣajaḥ–a Transzcendens; virājam–a gigantikus kozmikus forma; atapat–így tekintette; svena–sajátja által; tejasā–energia; eṣām–nekik; vivṛttaye–megértéséért.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr a kozmikus teremtés felépítésének feladatával megbízott összes félisten Felsőlelke. Mivel [a félistenek] így imádkoztak Hozzá, gondolkodott, majd létrehozta a gigantikus formát, hogy a félistenek megérthessék Őt.
MAGYARÁZAT
Az imperszonalistákat elbűvöli a Legfelsőbb gigantikus kozmikus formája. Azt gondolják, hogy e gigantikus megnyilvánulás mögött nincsen irányítás, az csak a képzelet szüleménye. Az intelligens emberek azonban képesek arra, hogy egy csodálatos hatás láttán annak okát is értékelni tudják. Az emberi test például nem függetlenül fejlődik ki az anyaméhből, hanem annak következtében, hogy az élőlény, a lélek benne van a testben. Az élőlény nélkül az anyagi test nem képes arra, hogy magától formát öltsön vagy kifejlődjön. Amikor valamilyen anyagi objektumon fejlődést tapasztalunk, tudnunk kell, hogy a jelenség mögött egy lélek áll. A gigantikus univerzum fokozatosan alakult ki, ahogyan a gyermek teste fejlődik. Logikus tehát az elmélet, miszerint a Transzcendens behatol az univerzumba. Ahogy a materialisták nem találják a lelket és a Felsőlelket a szívben, a megfelelő tudás hiányában azt sem látják, hogy a Legfelső Lélek az univerzum eredete. Az Urat ezért védikus nyelven úgy jellemzik, mint avāṅ-mānasa-gocaraḥ, ami annyit jelent, hogy szavakkal leírhatatlan, s az elme számára felfoghatatlan.
Szegényes tudásuknak köszönhetően az elméjükben spekulálók megpróbálják a Legfelsőbbet a szavak és az elme hatáskörébe vonni, az Úr azonban nem engedi, hogy megértsék Őt ezen a módon. A spekulálónak nincsenek megfelelő szavai és nincsen megfelelő elméje ahhoz, hogy felmérje az Úr végtelenségét. Az Urat adhokṣajának hívják, ami azt jelenti, hogy túl van érzékeink tompa, korlátolt felfogóképességén. Elméjében spekulálva senki nem foghatja fel az Úr transzcendentális nevét vagy formáját. A materialista filozófusok behatárolt érzékeikkel nem képesek arra, hogy a Legfelsőbbről bármit kitaláljanak. A filozófia felfuvalkodott professzorainak kísérleteit a kútban élő béka filozófiájához hasonlítják. Egy béka a kútban hallott a hatalmas Csendes-óceánról, s kezdte felfújni magát, hogy széltében-hosszában megmérje az óceánt. Végül azonban szétdurrant és meghalt. A „filozófia professzora” cím rövidítése akár „földművelő paraszt”-ot is jelenthet, aki a földeken szánt. Amikor a szántóvetők azzal próbálkoznak, hogy megértsék a kozmikus megnyilvánulást és a csodálatos működése mögött rejlő okot, az éppen olyan, mint amikor a béka a kútban megpróbálja felbecsülni a Csendes-óceán nagyságát.
Az Úr csakis az előtt tárja fel magát, aki alázatos és az Ő transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Az univerzum elemeit és összetevőit irányító félistenek imádkoztak az Úrhoz, hogy vezesse őket, s az Úr megmutatta kozmikus formáját, ahogyan megtette Arjuna kérésére is.