HU/SB 3.7.2
2. VERS
- vidura uvāca
- brahman kathaṁ bhagavataś
- cin-mātrasyāvikāriṇaḥ
- līlayā cāpi yujyeran
- nirguṇasya guṇāḥ kriyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca–Vidura így szólt; brahman–ó, brāhmaṇa; katham–hogyan; bhagavataḥ–az Istenség Személyiségének; cit-mātrasya–a teljes lelki egésznek; avikāriṇaḥ–a változatlannak; līlayā–kedvtelése által; ca–akár; api–bár így van; yujyeran–megtörténik; nirguṇasya–aki nincs a természet kötőerőinek hatása alatt; guṇāḥ–a természet kötőerői; kriyāḥ–cselekedetek.
FORDÍTÁS
Śrī Vidura így szólt: Ó, nagy brāhmaṇa! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a teljes lelki egész, a változatlan. Hogyan lehet hát, hogy kapcsolatban áll a természet anyagi kötőerőivel és azok működésével? Ha ez csupán kedvtelése, akkor hogyan hajtja végre változatlan cselekedeteit, és hogyan nyilvánulnak meg tulajdonságai a természet kötőerői nélkül?
MAGYARÁZAT
Amint azt az előző fejezet elmondta, a Felsőlélek, a Legfelsőbb Úr és az élőlények között az a különbség, hogy az Úr a kozmikus megnyilvánulás megteremtése során különféle energiái révén cselekszik, míg ez a megnyilvánulás az élőlényeket megtéveszti. Az Úr éppen ezért az energiák ura, míg az élőlényeket az energiák a hatalmukban tartják. Vidura számos kérdést tesz fel a transzcendentális cselekedetekről, s ezzel tisztázza azt a félreértést, mely szerint, amikor az Úr egy inkarnációjában alászáll a Földre vagy épp maga jelenik meg minden energiájával együtt, akkor Ő is engedelmeskedni kényszerül māyā befolyásának, akár egy közönséges élőlény. Általában így gondolkoznak a csekély értelmű filozófusok, akik az Urat és az élőlényeket azonos szinten állónak tekintik. Vidura a nagy bölcs, Maitreya szavait hallgatja, amint megdönti ezeket az érveket. Az Urat ez a vers cin-mātrának, teljes mértékben lelkinek írja le. Az Istenség Személyisége korlátlan energiákkal rendelkezik, amelyekkel számtalan csodálatos dolgot – ideigleneset és állandót – teremt és nyilvánít meg. Mivel ez az anyagi világ az Úr külső energiájának teremtése, ideiglenesnek tűnik: bizonyos időszakokként megnyilvánul, egy ideig fennmarad, majd újra megsemmisül, és az Úr saját energiájában létezik tovább. Ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 8.19) leírja: bhūtvā bhūtvā pralīyate. Azonban belső energiájának teremtése, a lelki világ nem olyan ideiglenes megnyilvánulás, mint az anyagi világ, hanem örök, transzcendentális tudással, gazdagsággal, energiával, erővel, szépséggel és dicsőséggel teli. Az Úr energiájának e megnyilvánulásai örökkévalóak, ezért nirguṇának nevezik őket, ami annyit jelent, hogy az anyagi természet kötőerői – még az anyagi jóság kötőerejét is beleértve – a leghalványabb árnyékot sem vetik rájuk. A lelki világ transzcendentális még az anyagi jósághoz képest is, ezért mindig változatlan. Ha az örök és változatlan tulajdonságokkal rendelkező Legfelsőbb Úr sohasem kerülhet az anyag hatása alá, hogyan gondolhatnánk, hogy formája és cselekedetei az illuzórikus māyā befolyása alatt állnak, mint az élőlények?
Egy zsonglőr vagy varázsló csodálatos tettekre képes. Varázslatos ügyességével tehénné tud változni, és mégsem tehén, ám ezzel egy időben a tehén, amelyet varázsolt, nem különbözik tőle. Hasonló módon az anyagi energia sem különbözik az Úrtól, hiszen egyik kiáradása, ugyanakkor azonban ez az energiamegnyilvánulás nem a Legfelsőbb Úr. Az Úr transzcendentális tudása és energiája mindig ugyanaz marad – még akkor sem változik, ha az anyagi világban nyilvánul meg. Ahogy azt a Bhagavad-gītā kijelenti, az Úr saját belső energiája révén száll alá a Földre, ezért szóba sem jöhet, hogy az anyag beszennyezheti, megváltoztathatja, vagy, hogy az anyagi természet kötőerői valamilyen más formában hatással lehetnek Rá. Saját belső energiája által az Úr saguṇa, ugyanakkor azonban nirguṇa is, mivel nincs kapcsolatban az anyagi energiával. A börtön szabályai a börtönlakókra érvényesek, akiket a király törvényei szerint elítéltek, ám a királyra nem vonatkoznak, annak ellenére, hogy ha akar, ellátogathat a börtönbe. A Viṣṇu Purāṇa kijelenti, hogy az Úr hat fensége nem különbözik Tőle. A transzcendentális tudás, erő, gazdagság, képesség, szépség és lemondás fenséges tulajdonságai mind azonosak az Istenség Személyiségével. Amikor mindezt személyesen mutatja be az anyagi világban, akkor e fenséges tulajdonságoknak nincs kapcsolatuk az anyagi természet kötőerőivel. A cin-mātratva szó a biztosíték arra, hogy az Úr cselekedetei mindig transzcendentálisak, még akkor is, ha az anyagi világban nyilvánulnak meg. Az Istenség Személyiségének tettei éppen olyanok, mint Ő maga, másképp nem vonzanának olyan felszabadult bhaktákat, mint például Śukadeva Gosvāmī. Vidura arról kérdezett, hogyan lehetnek az Úr cselekedetei az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt, ahogy azt néha a szegényes tudással rendelkező emberek helytelenül gondolják. Az anyagi tulajdonságok mámora az anyagi test és a szellemi lélek közötti különbségnek köszönhető. A feltételekhez kötött lélek cselekedetei az anyagi természet kötőerőin keresztül nyilvánulnak meg, ezért eltorzult formában jelennek meg. Azonban az Úr teste és maga az Úr nem különböznek egymástól, s amikor az Úr cselekedetei megnyilvánulnak, azok kétségtelenül semmilyen tekintetben nem különböznek az Úrtól. A végkövetkeztetés az, hogy minden bizonnyal tévednek, akik az Úr cselekedeteit anyaginak vélik.