HU/SB 4.12.6
6. VERS
- bhajasva bhajanīyāṅghrim
- abhavāya bhava-cchidam
- yuktaṁ virahitaṁ śaktyā
- guṇa-mayyātma-māyayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhajasva—végezz odaadó szolgálatot; bhajanīya—méltó az imádatra; aṅghrim—Neki, akinek lótuszlába; abhavāya—hogy felszabadítson az anyagi lét alól; bhava-chidam—aki elvágja az anyagi kötelékek csomóját; yuktam—kötődik; virahitam—kívül áll; śaktyā—energiájához; guṇa-mayyā—az anyagi természet kötőerőiből álló; ātma-māyayā—felfoghatatlan energiája által.
FORDÍTÁS
Add át magad teljesen az Úr odaadó szolgálatának, mert egyedül Ő szabadíthat meg minket az anyagi lét kötelékeitől! Bár az Úr kapcsolatban áll anyagi energiájával, mégis független annak működésétől. Ebben az anyagi világban minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfoghatatlan energiáján keresztül történik.
MAGYARÁZAT
Az előző vers folytatásaként most azt olvashatjuk, hogy Dhruva Mahārāja végezzen odaadó szolgálatot. Odaadó szolgálatot nem lehet az Istenség Legfelsőbb Személyisége személytelen Brahman-arculatának végezni. Amikor a bhajasva szóval találkozunk, ami azt jelenti, hogy „végezz odaadó szolgálatot”, akkor mindig van egy szolga, van a szolgálat, és van valaki, akit szolgálunk. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az, akit szolgálunk, az Ő elégedettsége érdekében végzett cselekedeteket szolgálatnak, a szolgálat végzőjét pedig szolgának nevezik. Ennek a versnek egy másik fontos mondanivalója az, hogy egyedül az Urat kell szolgálnunk, senki mást. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 18.66) is megerősíti (mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja). Nincs szükség arra, hogy a félisteneket szolgáljuk, akik csupán olyanok, mint a Legfelsőbb Úr kezei és lábai. Amikor a Legfelsőbb Úrnak végzünk szolgálatot, ezzel együtt a Legfelsőbb Úr kezeit és lábait is szolgáljuk. Nincs szükség külön szolgálatra. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 12.7) mondja: teṣām ahaṁ samuddhartā mṛtyu-saṁsāra-sāgarāt. Ez azt jelenti, hogy csupán azért, hogy különleges kegyében részesítse bhaktáját, az Úr belülről úgy irányítja, hogy végül kiszabaduljon az anyagi lét kötelékei közül. A Legfelsőbb Úron kívül senki sem tud segíteni az élőlénynek abban, hogy megszabaduljon e kötelékektől. Az anyagi energia az Istenség Legfelsőbb Személyisége sokféle energiája közül az egyiknek a megnyilvánulása (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate). Ez az anyagi energia az Úr egyik energiája, ahogyan a hő és a fény a tűz energiái. Az anyagi energia nem különbözik a Legfelsőbb Istenségtől, ugyanakkor azonban Neki nincs kapcsolata vele. Az élőlény, a határenergia annak a vágyának köszönhetően, hogy az anyagi világ ura akar lenni, az anyagi energia csapdájába esik. Az Úr mindettől távol marad. Amikor azonban ugyanez az élőlény az Úr odaadó szolgálatát végzi, kötődni kezd ehhez a szolgálathoz. Ezt az állapotot yuktamnak nevezik. A bhakták számára az Úr még az anyagi energiában is jelen van. Ilyen az Úr felfoghatatlan hatalma. Az anyagi energia a három anyagi kötőerő formájában működik, amelyek az anyagi lét tetteit és visszahatásait hozzák létre. Akik nem bhakták, azok efféle cselekedeteket végeznek, míg a bhaktákra, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével állnak kapcsolatban, nem hat az anyagi energia működése és visszahatása. Az Urat ezért a vers bhava-cchidamnak nevezi: Ő az, aki megszabadít az anyagi lét kötelékeitől.