HU/SB 4.14.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

maitreya uvāca
itthaṁ viparyaya-matiḥ
pāpīyān utpathaṁ gataḥ
anunīyamānas tad-yācñāṁ
na cakre bhraṣṭa-maṅgalaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; ittham—így; viparyaya-matiḥ—akiben torz intelligencia alakult ki; pāpīyān—a legbűnösebb; utpatham—a jó útról; gataḥ—letérvén; anunīyamānaḥ—minden tiszteletet felajánlva; tat-yācñām—a bölcsek kérését; na—nem; cakre—elfogadta; bhraṣṭa—hiányában; maṅgalaḥ—minden jó szerencse.


FORDÍTÁS

A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: A királytól, aki bűnös élete következtében s mert letért a helyes útról, elvesztette minden intelligenciáját, elpártolt a szerencse. Nem teljesítette a kiváló bölcsek kérését, amit azok nagy tisztelettel terjesztettek elé, ezért sorsa meg volt pecsételve.


MAGYARÁZAT

A démonoknak a legkevesebb hitük sincs a hiteles tekintélyek szavaiban, és sohasem tisztelik őket. Létrehozzák saját vallásos elveiket, s nem engedelmeskednek az olyan nagy személyiségeknek, mint amilyen Vyāsa és Nārada, de még az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának sem. Amikor valaki megtagadja az engedelmességet feljebbvalóitól, nyomban bűnössé válik, s elfordul tőle a szerencse. A király olyan kevély és arcátlan volt, hogy még attól sem riadt vissza, hogy tiszteletlenül viselkedjen a nagy szentekkel, s ez a vesztét okozta.