HU/SB 4.2.33
33. VERS
- maitreya uvāca
- tasyaivaṁ vadataḥ śāpaṁ
- bhṛgoḥ sa bhagavān bhavaḥ
- niścakrāma tataḥ kiñcid
- vimanā iva sānugaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; tasya—neki; evam—így; vadataḥ—mondva; śāpam—átkot; bhṛgoḥ—Bhṛgué; saḥ—ő; bhagavān—minden fenség tulajdonosa; bhavaḥ—az Úr Śiva; niścakrāma—ment; tataḥ—onnan; kiñcit—kissé; vimanāḥ—rosszkedvű; iva—mint; sa-anugaḥ—tanítványai követték.
FORDÍTÁS
A bölcs Maitreya így szólt: Az Úr Śiva végtelenül szomorúan nézte, hogy követői, valamint Dakṣa és Bhṛgu hívei kölcsönösen átkaikat szórják egymásra. Szótlanul, tanítványaival a nyomában elhagyta az áldozati arénát.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az Úr Śiva nagyszerű jellemét tárja elénk. Ő a legnagyobb vaiṣṇava, így aztán annak ellenére, hogy hívei és Dakṣa követői kölcsönösen egymást átkozták, józan maradt, s egyetlen szót sem szólt. Egy vaiṣṇava mindig türelmes, és az Úr Śivát a legjobb vaiṣṇavának tekintik. Ebből az eseményből megérthetjük, milyen kiváló jellemmel rendelkezett. Elszomorította, hogy mind az ő hívei, mind Dakṣa emberei fölöslegesen átkozódnak, mit sem törődve a lelki élettel. Ebből a szempontból ő senkit sem tekint alacsonyabb vagy magasabb rendűnek, hiszen vaiṣṇava. A Bhagavad-gītā (BG 5.18) elmondja: paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. Aki tökéletes tudással rendelkezik, az senkit sem lát magasabb vagy alacsonyabb rendűnek, mert mindenkit a lelki síkról szemlél. Az Úr Śivának így egyetlen lehetősége maradt: távozott, s ezzel véget vetett annak, hogy követője, Nandīśvara, valamint Bhṛgu Muni folytassák átkozódásukat.