HU/SB 4.2.8


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

prāṅ-niṣaṇṇaṁ mṛḍaṁ dṛṣṭvā
nāmṛṣyat tad-anādṛtaḥ
uvāca vāmaṁ cakṣurbhyām
abhivīkṣya dahann iva


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

prāk—előtte; niṣaṇṇam—leülve; mṛḍam—az Úr Śiva; dṛṣṭvā—láttán; na amṛṣyat—nem tudta elviselni; tat—általa (Śiva által); anādṛtaḥ—hogy nem tisztelik; uvāca—mondta; vāmam—tiszteletlenség; cakṣurbhyām—mindkét szemével; abhivīkṣya—ránézve; dahan—égetve; iva—mintha.


FORDÍTÁS

Mielőtt azonban elfoglalta volna helyét, vérig sértve azt vette észre, hogy az Úr Śiva ülve marad, és nem ajánlja neki tiszteletét. Dakṣát elöntötte a méreg. Szeme lángolt, s haragjában szavaival az Úr Śivára támadt.


MAGYARÁZAT

Az Úr Śiva Dakṣa veje volt, ezért tiszteletét kellett volna ajánlania apósának azzal, hogy a többiekhez hasonlóan feláll. Az Úr Brahmā és az Úr Śiva azonban a vezető félistenek voltak, így rangban Dakṣa fölött álltak. Dakṣa ezt képtelen volt elviselni, és úgy érezte, veje megsértette őt. Már korábban sem volt túlságosan megelégedve vele, mert az Úr Śiva mindig is földönfutónak látszott, és nagyon szerényen öltözködött.