HU/SB 4.24.15
15. VERS
- yad uktaṁ pathi dṛṣṭena
- giriśena prasīdatā
- tad dhyāyanto japantaś ca
- pūjayantaś ca saṁyatāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—azt; uktam—mondta; pathi—az úton; dṛṣṭena—amikor találkoztak; giriśena—az Úr Śiva; prasīdatā—nagyon elégedett; tat—az; dhyāyantaḥ—meditálva; japantaḥ ca—és japázva; pūjayantaḥ ca—és imádva; saṁyatāḥ—nagy önfegyelemmel.
FORDÍTÁS
Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték és imádták őket.
MAGYARÁZAT
Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezekléseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanítómester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elmagyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasításain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester rendeleteit, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagynia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana, BG 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér-e, vissza Istenhez; első dolga az kell, hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester utasításán — ez a tökéletes meditáció. Nemcsak meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.