HU/SB 4.24.22
22. VERS
- matta-bhramara-sausvarya-
- hṛṣṭa-roma-latāṅghripam
- padma-kośa-rajo dikṣu
- vikṣipat-pavanotsavam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
matta—őrült; bhramara—méhek; sau-svarya—zajos zümmögéssel; hṛṣṭa—derűsen; roma—szőrszálak; latā—növények; aṅghripam—fák; padma—lótuszvirág; kośa—virágtakaró; rajaḥ—sáfrány; dikṣu—minden irányban; vikṣipat—eldobva; pavana—levegő; utsavam—ünnep.
FORDÍTÁS
A tó partján mindenhol a legváltozatosabb fák és cserjék nőttek, melyeket őrült méhek döngicsélték körül. A méhek kedves zümmögése felvidította a fákat, a levegőben pedig sáfránypor szállt, ami azelőtt a lótuszvirágok mélyén rejtőzött. Mindez együttesen olyan légkört teremtett, mintha vidám ünnep zajlana.
MAGYARÁZAT
A fák és a növények is különböző fajta élőlények. Amikor a méhek rászállnak a fákra és a virágokra, hogy mézet gyűjtsenek, kétségtelenül nagyon boldoggá teszik őket. Ilyenkor a szél is kihasználja az alkalmat, s kifújja a lótuszvirágokból a virágport vagy a sáfrányt. Mindez keveredik azzal a kellemes vibrációval, melyet a hattyúk és nyugodt víztükör teremtenek. A Pracetāk úgy látták ezt a helyet, mintha örökké vidám ünnep folyna. Ebből a leírásból kitűnik, hogy megérkeztek Śivalokára, amelyről azt mondják, a Himalája közelében található.