HU/SB 4.24.3
3. VERS
- antardhāna-gatiṁ śakrāl
- labdhvāntardhāna-saṁjñitaḥ
- apatya-trayam ādhatta
- śikhaṇḍinyāṁ susammatam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
antardhāna—eltűnésnek; gatim—teljesítmény; śakrāt—Indra királytól; labdhvā—kapva; antardhāna—a névé; saṁjñitaḥ—így elnevezve; apatya—gyerekek; trayam—három; ādhatta—nemzett; śikhaṇḍinyām—feleségének, Śikhaṇḍinīnak; su-sammatam—mindenki által jóváhagyva.
FORDÍTÁS
Egyszer rég Vijitāśva Mahārāja örömet okozott a mennyek királyának, Indrának, és ezért az Antardhāna címet kapta tőle. Felesége, akit Śikhaṇḍinīnek hívtak, három kiváló fiat adott neki.
MAGYARÁZAT
Vijitāśva Mahārāját Antardhānaként ismerték, ami azt jelenti: „eltűnés”. Ezt a címet Indrától kapta, és arra az időre utal, amikor Indra ellopta Pṛthu Mahārāja lovát az áldozati arénából. Indra láthatatlan volt mások számára, amikor ellopta a lovat, de Pṛthu Mahārāja fia, Vijitāśva látta őt. Tudta, hogy Indra elrabolja apja lovát, mégsem támadta meg. Ez azt jelzi, hogy Vijitāśva Mahārāja tisztelte az igaz lelkeket. Annak ellenére, hogy Indra ellopta apja lovát, Vijitāśva tökéletesen tudatában volt, hogy Indra nem egy közönséges tolvaj. Mivel Indra nagy és hatalmas félisten volt és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgája, Vijitāśva pusztán az érzelmeire hallgatva megbocsájtott neki, annak ellenére, hogy Indra helytelenül cselekedett. Indrának ez nagy örömet okozott. A félistenek rendelkeznek azzal a rendkívüli misztikus képességgel, hogy képesek megjelenni és eltűnni az akaratuk szerint. Indra nagyon elégedett volt Vijitāśvával, ezért megáldotta őt is ezzel a misztikus hatalommal. Ettől kezdve Vijitāśvát Antardhānaként ismerték.