HU/SB 4.24.62
62. VERS
- kriyā-kalāpair idam eva yoginaḥ
- śraddhānvitāḥ sādhu yajanti siddhaye
- bhūtendriyāntaḥ-karaṇopalakṣitaṁ
- vede ca tantre ca ta eva kovidāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kriyā—cselekedetek; kalāpaiḥ—folyamatok által; idam—ez; eva—bizonyára; yoginaḥ—transzcendentalisták; śraddhā-anvitāḥ—hittel és meggyőződéssel; sādhu—helyesen; yajanti—imádják; siddhaye—a tökéletességért; bhūta—az anyagi energia; indriya—érzékek; antaḥ-karaṇa—szív; upalakṣitam—mutatja; vede—a Védákban; ca—is; tantre—a Védák kiegészítéseiben; ca—is; te—Méltóságod; eva—bizonyára; kovidāḥ—a hozzáértők.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Kozmikus formád az öt elemből, az érzékekből, az elméből, az intelligenciából, a hamis (anyagi) egóból és a Paramātmāból, részleges kiterjedésedből áll, aki mindennek az irányítója. Azok a yogīk, akik nem bhakták — vagyis a karma-yogīk és a jñāna-yogīk —, saját helyzetükben, saját cselekedeteikkel imádnak Téged. A Védák és a Védákat kiegészítő śāstrák egyaránt leírják, sőt mindenhol az áll, hogy egyedül Te vagy imádandó. Ez a Védák szakavatott magyarázata.
MAGYARÁZAT
Egy előző versben az Úr Śiva látni kívánta az Úrnak azt a formáját, mely után a bhakták vágyakoznak állandóan. Az Úrnak léteznek más megnyilvánult formái is az anyagi világban, beleértve Brahmāt és más félisteneket. Ezeket a formákat a materialisták imádják. A Śrīmad-Bhāgavatam Második Énekének harmadik fejezete kijelenti, hogy azoknak, akik anyagi nyereségre vágynak, a különféle félisteneket ajánlatos imádniuk, s végkövetkeztetésül kimondja:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
- (SB 2.3.10)
A bhakták, a jñānīk, akiket mokṣa-kāmának, és a karmīk, akiket sarva-kāmának neveznek, egyaránt arra vágynak, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut imádják. Ez a vers kijelenti (kriyā-kalāpaiḥ), hogy még a yajñák végzése közben is mindig emlékeznünk kell arra, hogy a félistenek csupán a Legfelsőbb Úr ügynökei. Az imádandó Úr valójában Viṣṇu, azaz Yajñeśvara. Amikor különböző félisteneket imádnak a védikus és a tantrikus áldozatokban, az áldozat valódi célja így még akkor is az Úr Viṣṇu. A Bhagavad-gītāban (BG 9.23) ezért ez áll:
- ye ’py anya-devatā-bhaktā
- yajante śraddhayānvitāḥ
- te ’pi mām eva kaunteya
- yajanty avidhi-pūrvakam
„Ó, Kuntī fia! Amit az ember más isteneknek áldoz, azt igaz megértés nélkül teszi, mert valójában egyedül Engem illet.” A különféle félistenek imádói szintén a Legfelsőbb Urat imádják, azonban ők a szabályozó elveknek ellentmondva teszik azt. A szabályozó elvek célja az, hogy elégedetté tegyék az Úr Viṣṇut. A Viṣṇu Purāṇa (3.8.9) ugyanezt erősíti meg:
- varṇāśramācāravatā
- puruṣeṇa paraḥ pumān
- viṣṇur ārādhyate panthā
- nānyat tat-toṣa-kāraṇam
Ez a vers világosan kimondja, hogy ha igazán jártas a Védák és a Tantrák tudományában, akkor a karmī, a jñānī vagy a yogī — tulajdonképpen mindenki — az Úr Viṣṇut imádja. A kovidāḥ szó nagyon fontos, mert az Úr bhaktáira utal. Csak a bhakták tudják tökéletesen, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu mindent átható. Az anyagi energián belül az öt anyagi elem, valamint az elme, az intelligencia és az ego képviseli Őt. Ugyanígy egy másik energia is képviseli: az élőlények. Mindezek a lelki és anyagi világbeli megnyilvánulások együttesen nem mások, mint az Úr különböző energiáinak a képviselői. A végkövetkeztetés az, hogy az Úr egyetlen, és kiterjedve mindenben jelen van. Ezt a védikus kijelentésből tudhatjuk meg: sarvaṁ khalv idaṁ brahma. Aki tudja ezt, az minden energiáját az Úr Viṣṇu imádatára összpontosítja.