HU/SB 4.24.71
71. VERS
- yogādeśam upāsādya
- dhārayanto muni-vratāḥ
- samāhita-dhiyaḥ sarva
- etad abhyasatādṛtāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yoga-ādeśam—ez a tanítás a bhakti-yogáról; upāsādya—állandóan olvasva; dhārayantaḥ—és megszívlelve; muni-vratāḥ—kövessétek a nagy bölcsek esküjét, a némasági fogadalmat; samāhita—mindig rendíthetetlen elmével; dhiyaḥ—intelligenciával; sarve—ti mindannyian; etat—ezt; abhyasata—gyakoroljátok; ādṛtāḥ—nagy tisztelettel.
FORDÍTÁS
Kedves hercegeim! Ebben az imában ismertettem veletek a szent név éneklésének yogafolyamatát. Mindannyian jól jegyezzétek meg ezt a fontos stotrát, s ígérjétek meg, hogy nem feledkeztek meg róla, hogy így nagy szentekké válhassatok. Kövessétek ezt a folyamatot a nagy szentek némaságával, figyelemmel és tisztelettel!
MAGYARÁZAT
A haṭha-yogában az embernek testi gyakorlatokat kell végeznie, dhyānát, dhāraṇāt, āsanát, meditációt stb., továbbá egy helyben kell ülnie egy meghatározott pózban, és tekintetét az orra hegyére kell irányítania. A haṭha-yoga rendszerében oly sok szabály és előírás van, hogy jelen korunkban gyakorlatilag lehetetlen ezt a yogát végezni. A másik folyamat, a bhakti-yoga nemcsak ebben a korban nagyon könnyű. Más korokban is az volt, hiszen az Úr Śiva ezt a yoga-rendszert már nagyon régen javasolta a hercegeknek, Prācīnabarhiṣat Mahārāja fiainak. A bhakti-yoga rendszere nem mostanában keletkezett. Az Úr Kṛṣṇa már ötezer évvel ezelőtt, is mint a legmagasabb szintű yogát ajánlotta, s így szólt Arjunához a Bhagavad-gītāban (BG 6.47):
- yoginām api sarveṣāṁ
- mad-gatenāntarātmanā
- śraddhāvān bhajate yo māṁ
- sa me yuktatamo mataḥ
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, és transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb.”
A legkiválóbb yogī az, aki magában mindig Kṛṣṇára gondol, és az Úr dicsőségét zengi. A bhakti-yoga rendszere időtlen idők óta létezik tehát, s léte jelenleg ebben a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban folytatódik.
A muni-vratāḥ szó lényeges ezzel kapcsolatban, mert azoknak, akik szeretnének a lelki életben fejlődni, hallgatagnak kell lenniük. A hallgatás azt jelenti, hogy az ember csak kṛṣṇa-kathāról beszél. Ez jellemzi Ambarīṣa Mahārāja hallgatását is:
- sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
- vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
„Ambarīṣa király mindig az Úr lótuszlábára szögezte az elméjét, és kizárólag Róla beszélt.” (SB 9.4.19) Hogy olyan kiválóakká váljunk, mint a nagy szentek, nekünk is ki kell használnunk az életünk nyújtotta lehetőséget, s nem szabad feleslegesen beszélgetnünk nemkívánatos emberekkel. Kṛṣṇáról kell beszélnünk, vagy állhatatosan a Hare Kṛṣṇát kell énekelnünk. Ezt nevezik muni-vratának. Az intelligenciának nagyon élesnek kell lennie (samāhita-dhiyaḥ), és mindig Kṛṣṇa-tudatban kell cselekednie. Az etad abhyasatādṛtāḥ szavak azt jelzik, hogy ha valaki nagy tisztelettel (ādṛta) követi lelki tanítómesterének ezeket az utasításait, és megfelelően végrehajtja őket, akkor rendkívül könnyűnek fogja találni a bhakti-yoga folyamatát.