HU/SB 4.26.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

tasmin dadhe damam ahaṁ tava vīra-patni
yo ’nyatra bhūsura-kulāt kṛta-kilbiṣas tam
paśye na vīta-bhayam unmuditaṁ tri-lokyām
anyatra vai mura-ripor itaratra dāsāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmin—neki; dadhe—adni fogok; damam—büntetést; aham—én; tava—neked; vīra-patni—ó, hős felesége; yaḥ—aki; anyatra—azon kívül; bhū-sura-kulāt—a földi félistenek (a brāhmaṇák) közül; kṛta—elkövetett; kilbiṣaḥ—sértés; tam—őt; paśye—látom; na—nem; vīta—nélkül; bhayam—félelem; unmuditam—aggodalom nélkül; tri-lokyām—a három világban; anyatra—máshol; vai—bizonyára; mura-ripoḥ—Mura ellenségéé (Kṛṣṇáé); itaratra—másrészt; dāsāt—mint a szolga.


FORDÍTÁS

Ó, hős felesége! Kérlek, mondd meg, ha valaki megsértett! Kész vagyok megbüntetni, ha nem tartozik a brāhmaṇa kaszthoz. Muraripu [Kṛṣṇa] szolgáján kívül senkinek sem bocsájtok meg a három világban vagy azon túl! Senki sem menekülhet, ha megbántott téged, mert kész vagyok megbüntetni őt!


MAGYARÁZAT

A védikus civilizáció szerint a brāhmaṇákra, vagyis azokra, akik megfelelően képzettek arra, hogy megértsék az Abszolút Igazságot    —    azaz a legintelligensebb társadalmi rend tagjaira    —,    valamint a Muradviṣának, Mura démon ellenségének ismert Úr Kṛṣṇa bhaktáira nem érvényesek az állam szabályai és előírásai. Az állam mindenkit megbüntethet, ha megszegi az állam törvényeit, csak a brāhmaṇákat és a vaiṣṇavákat nem. A brāhmaṇák és a vaiṣṇavák sohasem szegik meg az állam vagy a természet törvényeit, mert jól ismerik, milyen következménnyel jár, ha áthágják azokat. Még ha néha úgy tűnik, hogy megszegik a törvényeket, a király nem büntetheti meg őket. Ezt az utasítást adta Prācīnabarhiṣat királynak Nārada Muni. Purañjana király Prācīnabarhiṣat királyt képviselte, s Nārada Muni a királyt ősére, Pṛthu Mahārājára emlékeztette, aki sohasem büntetett meg egyetlen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát sem.

Az élőlény tiszta intelligenciáját, vagyis tiszta Kṛṣṇa-tudatát az anyagi cselekedetek beszennyezik. A tiszta tudatot fel lehet ébreszteni az áldozat, adományozás, jámbor cselekedetek stb. végzésének folyamatával, de ha az ember azzal szennyezi be tudatát, hogy megsért egy brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát, akkor nagyon nehéz újra életre kelteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇava-aparādhát, a vaiṣṇavák ellen elkövetett sértést „őrült elefánt sértés”-nek nevezte. Az embernek nagyon kell vigyáznia, nehogy megsértsen egy vaiṣṇavát vagy egy brāhmaṇát. Még a nagy yogīt, Durvāsāt is üldözőbe vette a Sudarśana cakra, amikor megsértette a vaiṣṇava Ambarīṣa Mahārāját, aki nem volt sem brāhmaṇa, sem sannyāsī, csupán egy egyszerű gṛhastha. Ambarīṣa Mahārāja vaiṣṇava volt, s ezért Durvāsā Muni elnyerte méltó büntetését.

Ha valakinek anyagi bűnök fedik el a Kṛṣṇa-tudatát, eloszlathatja azokat pusztán a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével, de ha egy brāhmaṇa vagy egy vaiṣṇava megsértésével szennyezi be, akkor nem keltheti addig életre, ameddig jóvá nem teszi bűnét, azaz kedvében nem jár a megsértett vaiṣṇavának vagy brāhmaṇának. Így tett Durvāsā Muni is, hiszen meghódolt Ambarīṣa Mahārāja előtt. A vaiṣṇava-aparādhát semmi mással nem lehet jóvátenni, csak azzal, ha a megsértett vaiṣṇava bocsánatáért könyörgünk.