HU/SB 4.27.16
16. VERS
- sa saptabhiḥ śatair eko
- viṁśatyā ca śataṁ samāḥ
- purañjana-purādhyakṣo
- gandharvair yuyudhe balī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; saptabhiḥ—héttel; śataiḥ—száz; ekaḥ—egyedül; viṁśatyā—hússzal; ca—is; śatam—száz; samāḥ—évek; purañjana—Purañjana királynak; pura-adhyakṣaḥ—a város felügyelője; gandharvaiḥ—a gandharvákkal; yuyudhe—harcolt; balī—nagyon hősiesen.
FORDÍTÁS
Az ötfejű kígyó, Purañjana király városának őre és védelmezője száz évig harcolt a gandharvákkal. Egyedül szállt szembe valamennyiükkel, noha hétszázhúszan voltak.
MAGYARÁZAT
A háromszázhatvan nappal és a háromszázhatvan éjszaka együtt alkotja Caṇḍavega (az idő) hétszázhúsz katonáját. Az embernek egész életében ezekkel a katonákkal kell harcolnia, születése pillanatától a haláláig. Ezt a harcot nevezik a létért folytatott küzdelemnek. E küzdelem ellenére azonban az élőlény nem hal meg. A Bhagavad-gītā (BG 2.20) megerősíti, hogy az élőlény örök életű:
- na jāyate mriyate vā kadācin
- nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ
- ajo nityaḥ śāśvato ’yaṁ purāṇo
- na hanyate hanyamāne śarīre
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.” Az élőlény valójában nem születik meg és nem hal meg, de egész életén át harcolnia kell az anyagi természet szigorú törvényeivel. Gyötrelmes megpróbáltatásokkal is szembe kell néznie, ám ennek ellenére az illúzió hatására azt gondolja, hogy az érzékkielégítés nagyszerű helyzetében van.