HU/SB 4.27.27
27. VERS
- kāla-kanyodita-vaco
- niśamya yavaneśvaraḥ
- cikīrṣur deva-guhyaṁ sa
- sasmitaṁ tām abhāṣata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāla-kanyā—az Idő leánya; udita—kifejezte; vacaḥ—szavak; niśamya—meghallgatva; yavana-īśvaraḥ—a yavanák királya; cikīrṣuḥ—végre akarta hajtani; deva—a gondviselésé; guhyam—bizalmas kötelességet; saḥ—ő; sa-smitam—mosolyogva; tām—őt; abhāṣata—megszólította.
FORDÍTÁS
Kālakanyā, az Idő leánya szavai hallatán a yavanák királya elmosolyodott, és kigondolta, hogyan tegyen eleget bizalmas kötelességének a gondviselés nevében. Aztán így szólt Kālakanyāhoz:
MAGYARÁZAT
A Caitanya-caritāmṛta (Ādi 5.142) így ír:
- ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya
- yāre yaiche nācāya, se taiche kare nṛtya
A legfelsőbb irányító valójában az Istenség Személyisége, Kṛṣṇa, és mindenki más az Ő szolgája. Yavana-rāja, a yavanák királya szintén Kṛṣṇa szolgája volt, ezért segíteni akart Kṛṣṇa szándékának végrehajtásában, Kālakanyān keresztül. Noha Kālakanyā tehetetlenséget vagy öregséget jelent, Yavana-rāja azzal akarta szolgálni Kṛṣṇát, hogy mindenhol bemutatja Kālakanyāt, s így ha egy józan ember megöregszik, félni fog a haláltól. Az ostoba emberek az anyagi cselekedetekbe merülnek, mintha örökké élnének, és élvezik az anyagi fejlődést, valójában azonban anyagi fejlődés nem létezik. Az emberek az illúzió hatására azt gondolják, hogy az anyagi gazdagság meg fogja menteni őket, de annak ellenére, hogy az anyagi tudomány sokat fejlődött, az emberi társadalom problémái — a születés, a halál, az öregség és a betegség — még mindig megoldatlanok. Az ostoba tudósok ennek ellenére azt gondolják, hogy anyagi fejlődést értek el. Ha józanok, akkor félni kezdenek a haláltól, amikor Kālakanyā, az öregség tehetetlensége megtámadja őket. Akik tébolyodottak, nem törődnek a halállal, és azt sem tudják, hogy mi fog történni a halál után. Abban a tévhitben élnek, hogy halál után nincs élet, ezért rendkívül felelőtlenül cselekszenek ebben az életben, és minden korlátozás nélkül az érzékkielégítés élvezetébe merülnek. Az intelligens embert az öregség jelei a lelki életre ösztönzik. Az emberek természetes módon félnek a közelgő haláltól. A yavanák királya megpróbálta erre használni Kālakanyāt.