HU/SB 4.27.7
7. VERS
- duhitṝr daśottara-śataṁ
- pitṛ-mātṛ-yaśaskarīḥ
- śīlaudārya-guṇopetāḥ
- paurañjanyaḥ prajā-pate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
duhitṝḥ—lányok; daśa-uttara—tízzel több, mint; śatam—száz; pitṛ—mint az apa; mātṛ—és az anya; yaśaskarīḥ—dicsőséges; śīla—jó viselkedés; audārya—nagylelkűség; guṇa—jó tulajdonságok; upetāḥ—rendelkeztek vele; paurañjanyaḥ—Purañjana leányai; prajā-pate—ó, Prajāpati.
FORDÍTÁS
Ó, Prajāpati, Prācīnabarhiṣat király! Purañjana király ilyenformán száztíz leányt is nemzett. Mindannyiukat épp olyan dicsőség övezte, mint anyjukat és apjukat. Udvariasak voltak és nagylelkűek, s egyéb jó tulajdonságok is jellemezték őket.
MAGYARÁZAT
Az olyan gyerekek, akiket a szentírások szabályai és előírásai szerint nemzettek, általában ugyanolyan kiválóak lesznek, mint apjuk és anyjuk, ám az olyanokból, akik törvénytelen kapcsolatból születnek, legtöbbször varṇa-saṅkara válik. A varṇa-saṅkara népesség felelőtlen a családdal, a társadalommal, sőt még önmagával szemben is. Hajdanán a varṇa-saṅkara szaporulatot egy tisztító folyamattal, a garbhādhāna-saṁskārának nevezett vallásos gyermeknemző szertartással állították meg. Ebben a versben láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy Purañjana király sok gyermeket nemzett, azok nem tartoztak a varṇa-saṅkarához. Mindannyian jó, illedelmes gyerekek voltak, és ugyanolyan jó tulajdonságokkal rendelkeztek, mint anyjuk és apjuk.
Noha lehet sok jó gyermekünk, azt a nemi vágyunkat, amely túllépi az előírt folyamatot, bűnösnek kell tekinteni. Bármelyik érzék túlzott élvezete (s nem csak a szexualitás) bűnös tetteket eredményez. Az élete végére az embernek éppen ezért svāmīvá vagy gosvāmīvá kell válnia. Nemzhet gyermekeket ötvenéves koráig, de azután abba kell ezt hagynia, és a vānaprastha rendbe kell lépnie. El kell hagynia az otthonát, majd sannyāsīvá kell válnia. A sannyāsīt svāmīnak vagy gosvāmīnak szólítják, ami azt jelenti, hogy teljesen tartózkodik az érzéki élvezetektől. A sannyāsa rendet nem szabad meggondolatlanul elfogadni: az embernek teljesen biztosnak kell lennie abban, hogy uralkodni tud az érzékkielégítésre irányuló vágyain. Purañjana király családi élete természetesen nagyon boldog volt. Ahogy ezek a versek elmondják, ezeregyszáz fiút és száztíz leányt nemzett. Mindenki több fiúgyermeket szeretne, mint lányt. Purañjana királynak kevesebb lánya volt, mint fia, ezért láthatóan nagyon kényelmes és kellemes családi életet élt.