HU/SB 4.27.9
9. VERS
- putrāṇāṁ cābhavan putrā
- ekaikasya śataṁ śatam
- yair vai paurañjano vaṁśaḥ
- pañcāleṣu samedhitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
putrāṇām—a fiak; ca—is; abhavan—létrehoztak; putrāḥ—fiak; eka-ekasya—mindegyiknek; śatam—százat; śatam—százat; yaiḥ—aki által; vai—bizonyára; paurañjanaḥ—Purañjana királynak; vaṁśaḥ—családja; pañcāleṣu—Pañcāla földjén; samedhitaḥ—nagyon megszaporodott.
FORDÍTÁS
Sok-sok fia mind száz és száz unokát nemzett, s így Pañcāla város egész területét Purañjana király fiai és unokái árasztották el.
MAGYARÁZAT
Emlékezzünk vissza, hogy Purañjana az élőlény, Pañcāla városa pedig a test. A test az élőlény tetteinek mezeje, ahogy a Bhagavad-gītā írja: kṣetra-kṣetrajña. Két összetevő van: az egyik az élőlény (kṣetra-jña), a másik pedig az élőlény teste (kṣetra). Minden élőlény tudhatja, ha egy kicsit elgondolkozik a testen, hogy ez a test befedi őt. Ha egy kicsit meditál rajta, megértheti, hogy a test a tulajdona. Ezt a mindennapok tapasztalataira és a śāstrák hitelességére támaszkodva lehet megérteni. A Bhagavad-gītā (BG 2.13) így ír: dehino ’smin yathā dehe. A test tulajdonosa, a lélek a testben van. A testet pañcāla-deśának tekintik, a tettek mezejének, ahol az élőlény élvezheti az öt érzéktárggyal, a ghandhával, a rasával, a rūpával, a sparśával és a śabdával — azaz a földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből álló érzéktárgyakkal — kapcsolatban lévő öt érzéket. Ebben az anyagi világban a durva és finom anyagból álló anyagi testtel befedve minden élőlény cselekedeteket és visszahatásokat hoz létre, melyeket a vers egy allegóriával fiaknak és unokáknak nevez. Kétféle cselekedet és visszahatás van: jámbor és bűnös. Anyagi létünket így különféle cselekedetek és visszahatások burkolják be. Ezzel kapcsolatban Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt írja:
- karma-kāṇḍa, jñāna-kāṇḍa,
- kevala viṣera bhāṇḍa,
- amṛta baliyā yebā khāya
- nānā yoni sadā phire,
- kadarya bhakṣaṇa kare,
- tāra janma adhaḥ-pāte yāya
„A gyümölcsöző cselekedetek és az elmebeli spekuláció csupán méregpoharak. Aki iszik belőlük, mert nektárnak gondolja őket, arra életről életre kemény küzdelem vár a különféle testekben. Az ilyen ember a leglehetetlenebb dolgokat is megeszi, s az állítólagos érzéki élvezet reményében végrehajtott tettei megpecsételik a sorsát.”
A tettek és a visszahatások mezeje, amely révén a leszármazottak száma növekszik, a nemi élettel kezdődik. Purañjana egész családját megszaporította azzal, hogy fiakat nemzett, akik később unokákat nemzettek. Így bonyolódik bele a szexuális érzékkielégítésre vágyó élőlény ezer és ezer tett és visszahatás szövevényébe. Pusztán hogy kielégítse az érzékeit, az anyagi világban marad, s egyik testből a másikba vándorol. Az, hogy számtalan gyermeket és unokát teremt, azt eredményezi, hogy létrejönnek az úgynevezett társadalmak, nemzetek, közösségek stb. Minden közösség, társadalom, dinasztia és nemzet pusztán a nemi életből alakul ki. Ahogy Prahlāda Mahārāja mondja: yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham (SB 7.9.45). A gṛhamedhī az, aki ebben az anyagi létben akar maradni, azaz ebben a testben vagy társadalomban akar maradni, hogy a barátságot, a szeretetet és a közösséget élvezze. Egyetlen élvezete azok számának a szaporítása, akiknek szintén a szexuális élet adja meg az élvezetet. Élvezi a nemi életet s gyermekeket nemz, akik aztán megházasodnak és unokákat nemzenek. Az unokák is megházasodnak, és azután jönnek a dédunokák. Ily módon a Föld túlnépesedéssel küzd, s hirtelen megjelennek az anyagi természet okozta visszahatások háborúk, éhínség, járványok, földrengések és mások formájában. Az egész emberiség elpusztul, pusztán azért, hogy aztán újra létrejöjjön. Ezt a folyamatot a Bhagavad-gītā (BG 8.19) ismétlődő teremtésnek és pusztulásnak nevezi: bhūtvā bhūtvā pralīyate. A Kṛṣṇa-tudat hiánya következtében megy végbe ez az egész teremtés és pusztulás, „emberi civilizáció” címszó alatt, s a körforgás nem áll meg, mert az embereknek nincs tudásuk a lélekről és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről.