HU/SB 5.1.10


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

bhagavān api bhārata tad-upanītārhaṇaḥ sūkta-vākenātitarām udita-guṇa-gaṇāvatāra-sujayaḥ priyavratam ādi-puruṣas taṁ sadaya-hāsāvaloka iti hovāca.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhagavān—az Úr Brahmā; api—továbbá; bhārata—ó, Parīkṣit király; tat—ők; upanīta—előhozták; arhaṇaḥ—ami az imádathoz szükséges; sūkta—a védikus etikettnek megfelelően; vākena—nyelven; atitarām—nagyon; udita—magasztalt; guṇa-gaṇa—tulajdonságok; avatāra—alászállása miatt; su-jayaḥ—akinek dicsősége; priyavratam—Priyavratának; ādi-puruṣaḥ—az eredeti személy; tam—neki; sa-daya—könyörületesen; hāsa—mosolyogva; avalokaḥ—akinek pillantása; iti—így; ha—bizonyára; uvāca—mondta.


FORDÍTÁS

Kedves Parīkṣit király! Annak örömére, hogy az Úr Brahmā végre alászállt Satyalokáról a Bhūlokára, Nārada Muni, Priyavrata herceg és Svāyambhuva Manu előreléptek, hogy a védikus illemszabályoknak megfelelően imádatuk jeléül különféle ajándékokat ajánljanak fel neki, s ékes szavakkal magasztalják. Ekkor az Úr Brahmā, az univerzum első élőlénye megszánta Priyavratát. Mosolyogva rápillantott, s így szólt hozzá:


MAGYARÁZAT

Abból, hogy az Úr Brahmā alászállt a Satyalokáról, hogy találkozzon Priyavratával, megtudhatjuk, hogy nagyon komoly dologról volt szó. Nārada Muni azért jött, hogy Priyavratát a lelki élet, a tudás, a lemondás és a bhakti értékéről tanítsa, és az Úr Brahmā tudta, hogy Nārada utasításai rendkívül hatásosak voltak. Azt is tudta, hogy ha nem megy el a Gandhamādana-hegyre, hogy ő maga kérje meg Priyavratát, akkor a herceg sohasem teljesíti apja parancsát. Brahmā célja az volt, hogy megtörje Priyavrata eltökéltségét, ezért először együttérzően rápillantott. Mosolya és könyörületes arcvonásai szintén azt mutatták, hogy noha arra fogja kérni, hogy alapítson családot, Priyavrata nem fog eltávolodni az odaadó szolgálattól. Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásából elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.

Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, s ahogyan az unoka és a nagyapa között gyakran tréfás versengés alakul ki, most Priyavrata eltökélte, hogy továbbra is meditálni fog, míg Brahmā kitartott amellett, hogy neki kell uralkodnia az univerzum felett. Az Úr Brahmā szerető mosolya és pillantása tehát azt jelentette: „Kedves Priyavratám! Elhatároztad, hogy nem házasodsz meg, én azonban úgy döntöttem, meggyőzlek róla, hogy ezt kell tenned.” Brahmā igazság szerint azért jött, hogy rendkívüli önmegtartóztatásáért, lemondásáért, vezekléséért és odaadásáért dicsőítse Priyavratát, hogy a herceg még akkor se térjen le az odaadó szolgálat útjáról, ha megházasodik.

Ebben a versben többek között a sūkta-vākena (a védikus himnuszok által) szó is fontos. A Védákban a következő ima szól az Úr Brahmāhoz: hiraṇyagarbhaḥ samavartatāgre bhūtasya jātaḥ patir eka āsīt. Brahmāt illendő védikus himnuszokkal fogadták, s nagy örömet okoztak neki azzal, hogy a védikus etikett szerint üdvözölték.