HU/SB 5.12.5-6
5-6. VERSEK
- brāhmaṇa uvāca
- ayaṁ jano nāma calan pṛthivyāṁ
- yaḥ pārthivaḥ pārthiva kasya hetoḥ
- tasyāpi cāṅghryor adhi gulpha-jaṅghā-
- jānūru-madhyora-śirodharāṁsāḥ
- aṁse ’dhi dārvī śibikā ca yasyāṁ
- sauvīra-rājety apadeśa āste
- yasmin bhavān rūḍha-nijābhimāno
- rājāsmi sindhuṣv iti durmadāndhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brāhmaṇaḥ uvāca—a brāhmaṇa így szólt; ayam—ez; janaḥ—személy; nāma—ekként ünnepelt; calan—mozgó; pṛthivyām—a földön; yaḥ—aki; pārthivaḥ—a föld átalakulása; pārthiva—ó, király, aki ugyanolyan földi testtel rendelkezel; kasya—mi; hetoḥ—okból; tasya api—neki is; ca—és; aṅghryoḥ—láb; adhi—felett; gulpha—boka; jaṅghā—lábikra; jānu—térd; uru—comb; madhyora—derék; śiraḥ-dhara—nyak; aṁsāḥ—vállak; aṁse—váll; adhi—rajta; dārvī—fából készült; śibikā—gyaloghintó; ca—és; yasyām—amin; sauvīra-rājā—Sauvīra királya; iti—így; apadeśaḥ—ismert; āste—ott van; yasmin—amiben; bhavān—felséged; rūḍha—rárakva; nija-abhimānaḥ—a hamis tekintély felfogásával; rājā asmi—én vagyok a király; sindhuṣu—Sindhu államban; iti—így; durmada-andhaḥ—az áltekintélytől elbűvölve.
FORDÍTÁS
Jaḍa Bharata, az önmegvalósított brāhmaṇa így szólt: A különféle anyagi kombinációk és változások között különféle formák és földi átalakulások vannak. Valamilyen okból ezek a föld felületén járnak, és gyaloghintó szállítónak nevezik őket. Azok az anyagi átalakulások, amelyek nem mozognak, a durva anyagi tárgyak, mint például a kövek. Az anyagi test azonban minden esetben földből és kőből áll a láb, a boka, a lábikra, a térd, a comb, a felsőtest, a nyak és a fej formájában. A vállon nyugszik a fából készült gyaloghintó, és a gyaloghintóban ott ül az, akit Sauvīra királyának neveznek. A király teste nem más, mint a föld egy másfajta átalakulása, ám ebben a testben te laksz, és helytelenül azt gondolod, hogy te vagy Sauvīra állam királya.
MAGYARÁZAT
Jaḍa Bharata elemezte a gyaloghintó hordozójának és a gyaloghintó utasának anyagi testét, s azt a következtetést vonta le, hogy a valódi életerő az élőlény. Az élőlény az Úr Viṣṇu sarja vagy utódja, ezért az anyagi világban a mozgó és mozdulatlan dolgok között a valódi alapelv az Úr Viṣṇu. Minden annak köszönhetően működik, hogy Ő jelen van, s emiatt van tett és visszahatás is. Aki megérti, hogy az Úr Viṣṇu minden dolog eredeti oka, arról tudnunk kell, hogy tökéletes tudással rendelkezik. Noha Rahūgaṇa király büszke volt királyi mivoltára, valójában nem tudott semmit. Ezért történt, hogy szidalmazta a gyaloghintó hordozóit, köztük Jaḍa Bharatát, az önmegvalósított brāhmaṇát. Ez volt az első dolog, amit Jaḍa Bharata a király fejére olvasott, aki a tudatlanság bizonytalan talajáról mert szólni a tanult brāhmaṇához, mindent az anyaggal azonosítva. Rahūgaṇa király azzal érvelt, hogy az élőlény a testben lakik, s amikor a test elfárad, az élőlény a testben kétségtelenül szenved. A következő versek azonban világosan elmagyarázzák, hogy az élőlény nem szenved, ha a test fáradt. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezt azzal a példával illusztrálja, hogy amikor egy gyermeket gazdagon felékszereznek, nem érez fáradtságot, noha teste rendkívül törékeny, és a szülők sem gondolják, hogy le kellene venni róla az ékszereket. Az élőlény semmit sem érez a testi fájdalmakból és örömökből. Ezeket csupán az elme hozza létre. Az okos ember felismeri minden dolog eredeti okát. Az anyagi kombinációk és változatok valóságosak lehetnek az anyagi szinten, az élő erőnek, a léleknek azonban semmi köze hozzájuk. Akiket zavar az anyagi környezet, azok a testtel törődnek, és kitalálnak egy daridra-nārāyaṇát (szegény Nārāyaṇát). Nem igaz azonban, hogy a lélek vagy a Felsőlélek szegény lesz amiatt, hogy egy szegény testben van. Ilyet csak tudatlan emberek mondhatnak. A lélek és a Felsőlélek mindig független marad a testi örömöktől és fájdalmaktól.