HU/SB 5.16.22
22. VERS
- yas tu mahā-kadambaḥ supārśva-nirūḍho yās tasya koṭarebhyo viniḥsṛtāḥ pañcāyāma-pariṇāhāḥ pañca madhu-dhārāḥ supārśva-śikharāt patantyo ’pareṇātmānam ilāvṛtam anumodayanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—ami; tu—de; mahā-kadambaḥ—egy Mahākadamba nevű fa; supārśva-nirūḍhaḥ—ami a Supārśva nevű hegy oldalán áll; yāḥ—ami; tasya—abból; koṭarebhyaḥ—az üregeiből; viniḥsṛtāḥ—folyik; pañca—öt; āyāma—vyāma, körülbelül nyolc lábnak megfelelő hosszmértékegység; pariṇāhāḥ—aminek a mérete; pañca—öt; madhu-dhārāḥ—mézfolyó; supārśva-śikharāt—a Supārśva-hegy tetejéről; patantyaḥ—lefolyik; apareṇa—a Sumeru-hegy nyugati oldalán; ātmānam—az egész; ilāvṛtam—Ilāvṛta-varṣát; anumodayanti—illatossá teszi.
FORDÍTÁS
A Supārśva-hegy oldalán egy nagyon híres, hatalmas fa áll, amit Mahākadambának neveznek. Odvaiból öt mézfolyó ered, amelyek egyenként körülbelül öt vyāma szélesek. Ez a mézfolyam szüntelenül zuhog lefelé a Supārśva-hegy tetejéről, és keresztülfolyik Ilāvṛta-varṣán a nyugati oldalról indulva. Az egész földterület levegőjét ennek a folyónak a kellemes illata hatja át.
MAGYARÁZAT
Ha az ember kitárja a két karját, a két keze közötti távolságot egy vyāmának nevezik. Ez körülbelül nyolc láb hosszúságnak felel meg. Mindegyik folyó körülbelül negyven láb széles volt tehát, az öt együtt pedig körülbelül kétszáz lábat tett ki.