HU/SB 5.19.19
19. VERS
- asminn eva varṣe puruṣair labdha-janmabhiḥ śukla-lohita-kṛṣṇa-varṇena svārabdhena karmaṇā divya-mānuṣa-nāraka-gatayo bahvya ātmana ānupūrvyeṇa sarvā hy eva sarveṣāṁ vidhīyante yathā-varṇa-vidhānam apavargaś cāpi bhavati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asmin eva varṣe—ezen a földrészen (Bhārata-varṣában); puruṣaiḥ—az emberek által; labdha-janmabhiḥ—akik megszülettek; śukla—a jóság kötőereje; lohita—a szenvedély kötőereje; kṛṣṇa—a tudatlanság kötőereje; varṇena—a felosztás szerint; sva—magától; ārabdhena—elkezdődött; karmaṇā—a tettek által; divya—isteni; mānuṣa—emberi; nāraka—pokoli; gatayaḥ—célok; bahvyaḥ—sok; ātmanaḥ—sajátja; ānupūrvyeṇa—a korábban végrehajtott cselekedetek szerint; sarvāḥ—mind; hi—bizonyára; eva—valójában; sarveṣām—mindannyiuk; vidhīyante—szétosztott; yathā-varṇa-vidhānam—a különféle kasztok szerint; apavargaḥ—a felszabadulás útja; ca—és; api—szintén; bhavati—lehetséges.
FORDÍTÁS
Azok az emberek, akik ezen a földön jöttek a világra, az anyagi természet kötőerői — a jóság [sattva-guṇa], a szenvedély [rajo-guṇa] és a tudatlanság [tamo-guṇa] — szerint csoportokat alkotnak. Vannak, akik kiemelkedő személyiségekként, vannak, akik közönséges lényekként és vannak, akik rendkívül visszataszító élőlényekként születnek meg, mert Bhārata-varṣában mindenki a múltbeli karmája szerint ölt testet. Ha egy hiteles lelki tanítómester meghatározza valakinek a helyzetét, és megfelelő képzésben részesül, hogy szolgálhassa az Úr Viṣṇut a négy társadalmi rend [brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra] és a négy lelki felosztás [brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa] egyikében, élete tökéletessé válik.
MAGYARÁZAT
Erről a Bhagavad-gītāban (BG 14.18 és 18.42-45) még többet megtudhatunk. Śrīla Rāmānujācārya a Vedānta-saṅgraha című könyvében a következőket írja:
evaṁ-vidha-parābhakti-svarūpa-jñāna-viśeṣasyotpādakaḥ pūrvoktāharahar upacīyamāna-jñāna-pūrvaka-karmānugṛhīta-bhakti-yoga eva; yathoktaṁ bhagavatā parāśareṇa —— varṇāśrameti. nikhila-jagad-uddhāraṇāyāvanitale ’vatīrṇaṁ para-brahma-bhūtaḥ puruṣottamaḥ svayam etad uktavān —— „svakarma-nirataḥ siddhiṁ yathā vindati tac chṛṇu” „yataḥ pravṛttir bhūtānāṁ yena sarvam idaṁ tatam / svakarmaṇā tam abhyarcya siddhiṁ vindati mānavaḥ”
A nagy bölcs, Parāśara Muni a Viṣṇu Purāṇát (389) idézve a következőt javasolta:
- varṇāśramācāravatā
- puruṣeṇa paraḥ pumān
- viṣṇur ārādhyate panthā
- nānyat tat-toṣa-kāraṇam
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut a varṇa és āśrama rendszerében előírt kötelességek megfelelő végrehajtásával kell imádni. Máshogyan nem lehet elégedetté tenni az Urat.” Noha Bhārata-varṣa földjén a varṇāśrama-dharma intézményét könnyű elfogadni, jelenleg az embereknek bizonyos démonikus csoportjai nem tartják tiszteletben ezt a rendszert. Mivel nincs olyan intézmény, ami megtanítaná az embereknek, hogyan váljanak brāhmaṇákká, kṣatriyákká, vaiśyákká és śūdrákká vagy brahmacārīkká, gṛhasthákká, vānaprasthákká és sannyāsīkká, ezek a démonok osztály nélküli társadalmat akarnak, ez azonban csak fejetlenséghez vezet. A szekuláris kormányra hivatkozva olyan emberek töltik be a legfontosabb vezető pozíciókat, akik egyáltalán nem alkalmasak rá. Senkit sem tanítanak arra, hogy a varṇāśrama-dharma elvei szerint cselekedjen, így az emberek egyre mélyebbre süllyednek, az állati lét felé tartva. Az élet valódi célja a felszabadulás, de sajnos az emberek elutasítják a lehetőséget, hogy felszabaduljanak, s így csak elvesztegetik emberi életüket. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom azonban szerte a világon terjed, hogy visszaállítsa a varṇāśrama-dharma rendszert, és így megmentse az emberi társadalmat attól, hogy pokoli körülmények közé süllyedjen.