HU/SB 5.19.4
4. VERS
- yat tad viśuddhānubhava-mātram ekaṁ
- sva-tejasā dhvasta-guṇa-vyavastham
- pratyak praśāntaṁ sudhiyopalambhanaṁ
- hy anāma-rūpaṁ nirahaṁ prapadye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—ami; tat—ennek a Legfelsőbb Igazságnak; viśuddha—transzcendentálisan tiszta, nem szennyezi be az anyagi természet; anubhava—tapasztalni; mātram—ezt a sac-cid-ānanda transzcendentális testet; ekam—az egyetlen; sva-tejasā—saját lelki energiája által; dhvasta—megsemmisítette; guṇa-vyavastham—az anyagi természet kötőerejének hatása; pratyak—transzcendentális, anyagi szemekkel nem látható; praśāntam—az anyagi behatások nem zavarják meg; sudhiyā—Kṛṣṇa-tudat, vagyis megtisztult tudat által, amit nem szennyeznek be az anyagi vágyak, a gyümölcsöző cselekedetek és a spekulatív filozófia; upalambhanam—akit el lehet érni; hi—valóban; anāma-rūpam—anyagi név és forma nélkül; niraham—anyagi ego nélkül; prapadye—hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat.
FORDÍTÁS
Az Urat, akinek tiszta formáját [a sac-cid-ānanda-vigrahát] nem szennyezik be az anyagi természet kötőerői, csak tiszta tudattal lehet észlelni. A Vedānta azt írja róla, Ő egyetlen és páratlan. Lelki energiája miatt az anyagi természet szennyeződése nem lehet Rá hatással, és mivel anyagi szemmel nem látható, transzcendentálisként ismerik. Nem hajt végre anyagi tetteket, és nem rendelkezik anyagi formával vagy névvel sem. Az Úr transzcendentális formáját csakis tiszta tudattal, Kṛṣṇa-tudattal lehet érzékelni. Hadd rögzítsem hát tudatomat örökre, megingathatatlanul az Úr Rāmacandra lótuszlábaira, és hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat e transzcendentális lótuszlábaknak!
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa különféle kiterjedésekben jelenik meg. Ezt a Brahma-saṁhitā (5.39) is elmondja:
- rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan
- nānāvatāram akarod bhuvaneṣu kintu
- kṛṣṇaḥ svayaṁ samabhavat paramaḥ pumān yo
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi'
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Govindát imádom, aki mindig különféle inkarnációiként létezik mint Rāma, Nṛsiṁha és sok-sok alinkarnáció, ám aki a Kṛṣṇaként ismert eredeti Istenség Személyisége, és aki személyesen is alászáll.” Kṛṣṇa, a viṣṇu-tattva sok Viṣṇu-formává terjesztette ki Magát, amelyeknek egyike az Úr Rāmacandra. Tudjuk, hogy a viṣṇu-tattvákat a transzcendentális madár, Garuḍa röpíti, és négy kezükben különféle fegyvereket tartanak. Éppen ezért felmerülhet bennünk a kétely, vajon az Úr Rāmacandra ugyanebbe a kategóriába tartozik-e, hiszen Őt Hanumān, nem pedig Garuḍa vitte, és nincsen négy keze sem, amelyekben śaṅkhát, cakrát, gadāt és padmát tartana. Ezért aztán ez a vers tisztázza, hogy Rāmacandra olyan, mint Kṛṣṇa (rāmādi-mūrtiṣu kalā). Noha Kṛṣṇa az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége, Rāmacandra nem különbözik Tőle. Rāmacandrára nem hatnak az anyagi természet kötőerői, ezért praśānta, akit a kötőerők sohasem zavarnak meg.
Akit nem itat át az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szeretet, az nem ismerheti fel az Úr Rāmacandra transzcendentális természetét, mert anyagi szemekkel Ő nem látható. Az olyan démonoknak, mint amilyen Rāvaṇa volt, nincsenek lelki szemeik, ezért az Úr Rāmacandrát közönséges kṣatriya királynak tekintik. Rāvaṇa megpróbálta elrabolni az Úr Rāmacandra örök társát, Sītādevīt, de nem tudta magával vinni őt eredeti formájában. Amint Rāvaṇa kezei megérintették, Sītā egy anyagi formában volt jelen előtte, és eredeti formája továbbra is láthatatlan maradt Rāvaṇa számára. Éppen ezért ebben a versben a pratyak praśāntam szavak arra utalnak, hogy az Úr Rāmacandra és energiája, Sītā istennő kívül állnak az anyagi energia hatáskörén.
Az Upaniṣadokban ez áll: yam evaiṣa vṛṇute tena labhyaḥ. A Legfelsőbb Urat, Paramātmāt, az Istenség Személyiségét csakis azok láthatják vagy érzékelhetik, akik teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban. A Brahma-saṁhitā kijelenti (5.38):
- premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena
- santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti
- yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Govindát, az eredeti Urat imádom, akit az istenszeretet írjával bekent szemű bhakták mindig a szívükben látnak örök Śyāmasundara formájában.” A Chāndogya Upaniṣadban hasonlóan ez áll: etās tisro devatā anena jīvena. A Chāndogya Upaniṣad e versében az anena szó az ātmāt és a Paramātmāt mint két különálló azonosságot különbözteti meg. A tisro devatā szavak azt jelzik, hogy az élőlény teste a három anyagi elemből, tűzből, földből és vízből áll. Noha Paramātmā belép a jīvātmāk szívébe, akiket egy anyagi test befolyásol és jelöl meg, a Paramātmānak nincsen kapcsolata a jīvātmāk testeivel. Mivel Paramātmā nem áll kapcsolatban az anyaggal, anāṁa-rūpaṁ nirahamnak nevezik. Paramātmānak nincsen anyagi azonossága, míg a jīvātmānak van. A jīvātmā tekintheti magát indiainak, amerikainak, németnek stb., Paramātmāt azonban nem lehet ilyen anyagi módon megjelölni, ezért nincs anyagi neve. A jīvātmā különbözik a nevétől, a Paramātmā azonban nem; neve és Ő Maga egy és ugyanaz. Ez a niraham jelentése: „anyagi megjelölések nélküli”. Ezt a szót lehetetlen úgy csűrni-csavarni, hogy azt jelentse, hogy Paramātmānak nincsen ahaṅkārája, azaz nincsen éne vagy azonossága. Transzcendentális azonossága nem más, mint hogy Ő a Legfelsőbb. Ezt a magyarázatot adja Jīva Gosvāmī. Egy másik magyarázat, Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura magyarázata szerint niraham azt jelenti, hogy nirniścayena aham. A niraham nem azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úrnak nincs azonossága, sőt, az aham szóra esik a hangsúly, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy igenis rendelkezik személyes azonossággal, mert a nir szó jelentése nemcsak „negatív”, de „erős bizonyság”-ot is jelent.