HU/SB 5.2.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- evaṁ pitari sampravṛtte tad-anuśāsane vartamāna āgnīdhro jambūdvīpaukasaḥ prajā aurasavad dharmāvekṣamāṇaḥ paryagopāyat.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ—Śrī Śukadeva Gosvāmī; uvāca—mondta; evam—így; pitari—amikor apja; sampravṛtte—a felszabadulás útjára lépett; tat-anuśāsane—utasítása szerint; vartamānaḥ—helyzetben; āgnīdhraḥ—Āgnīdhra király; jambū-dvīpa-okasaḥ—Jambūdvīpa lakói; prajāḥ—alattvalók; aurasa-vat—mintha fiai volnának; dharma—vallásos elvek; avekṣamāṇaḥ—szigorúan betartva; paryagopāyat—teljes védelmet nyújtott.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Miután apja, Priyavrata Mahārāja elvonult, hogy a lemondások végzésével a lelki élet útjára lépjen, fia, Āgnīdhra király tökéletesen eleget tett utasításainak. Szigorúan követte a vallás elveit, és teljes védelmet biztosított Jambūdvīpa lakóinak, mintha csak saját fiai lettek volna.
MAGYARÁZAT
Apja, Priyavrata Mahārāja utasítására Āgnīdhra Mahārāja a vallásos elvek szerint uralkodott Jambūdvīpa népén. Ezek az elvek éppen az ellentétei napjaink hitetlen elveinek. Ez a vers egyértelműen leírja, hogy a király úgy védelmezte az állampolgárokat, ahogy egy apa védelmezi a gyermekeit. Azt is elmondja, hogyan uralkodott alattvalóin: dharmāvekṣamāṇaḥ, szigorúan a vallásos elvek szerint. Az állam vezetőjének kötelessége gondoskodni arról, hogy a polgárok szigorúan betartsák a vallásos elveket. A védikus vallásos elvek a varṇāśrama-dharmával, a négy varṇa és a négy āśrama kötelességeivel kezdődnek. A dharma, a vallás azokra az elvekre utal, amelyeket az Istenség Legfelsőbb Személyisége adott nekünk. Első szabálya az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításának megfelelően tegyünk eleget a négy rend kötelességeinek. Az emberek tulajdonságai és cselekedetei szerint a társadalmat brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák osztályára, majd brahmacārīk, gṛhasthák, vānaprasthák és sannyāsīk rendjére kell osztani. Ezek vallásos elvek, s az állam vezetőjének kötelessége gondoskodni arról, hogy az állampolgárok szigorúan betartsák ezeket. Nem szabad pusztán hivatalból cselekednie: olyannak kell lennie, mint egy apa, aki mindig jót akar fiainak. Az ilyen apa lelkiismeretesen ügyel rá, hogy fiai végrehajtsák kötelességeiket, s néha meg is bünteti őket.
Az említett elvekkel teljes ellentétben a Kali-kor elnökei és államfői csupán adószedők, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy azzal törődjenek, hogy az emberek követik-e a vallásos elveket. Korunkban a vezetők még bűnös tetteket is bevezetnek, különösen a tiltott nemi életet, az alkohol- és kábítószer fogyasztást, az állatok lemészárlását és a szerencsejátékot. Ezek a bűnök Indiában most rendkívül nagy méreteket öltöttek. Száz évvel ezelőtt a bűnös élet e négy elvét még szigorúan tiltották az indiai családokban, mostanra azonban már mindenhol találkozunk velük, ezért aztán az emberek nem tudják követni a vallásos elveket. A hajdani királyok elveivel ellentétben a modern állam csak az adószedést szolgáló propagandával törődik, s a polgárok lelki jólétéért már nem vállal felelősséget. Az állam semleges a vallásos elvekkel szemben. A Śrīmad-Bhāgavatam megjósolja, hogy a Kali-yugában a kormány a dasyu-dharmát, a rablók és tolvajok kötelességét végzi majd. A modern vezetők rablók és tolvajok, akik csak kifosztják a polgárokat, ahelyett, hogy védelmeznék őket. A rablók és tolvajok azok, akik a törvényt semmibe véve fosztogatnak, ebben a Kali-korban azonban a Śrīmad-Bhāgavatam szerint maguk a törvényhozók fosztják ki a polgárokat. A következő jóslat, amely beteljesülőben van, az, hogy az emberek és a vezetők bűnei miatt egyre kevesebb eső fog hullani. Lassanként mindenhol szárazság lesz, és nem terem gabona. Az emberek csak húst és magvakat fognak enni, és sok jó, lelki beállítottságú embernek kell majd elhagynia az otthonát a szárazság, az adók és az éhínség miatt. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma az egyetlen remény arra, hogy a világ megmeneküljön a pusztulástól. Ez a legtudományosabb és leghitelesebb mozgalom, s az egész emberi társadalom igaz érdekét szolgálja.