HU/SB 5.5.29
29. VERS
- jaḍāndha-mūka-badhira-piśāconmādakavad-avadhūta-veṣo ’bhibhāṣyamāṇo ’pi janānāṁ gṛhīta-mauna-vratas tūṣṇīṁ babhūva.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jaḍa—tétlen; andha—vak; mūka—néma; badhira—süket; piśāca—szellem; unmādaka—egy őrült; vat—mint; avadhūta-veṣaḥ—olyan volt, mint egy avadhūta (nem törődött az anyagi világgal); abhibhāṣyamāṇaḥ—így szólították (süketnek, némának és vaknak); api—bár; janānām—az emberek; gṛhīta—tett; mauna—némasági; vrataḥ—fogadalmat; tūṣṇīm babhūva—néma maradt.
FORDÍTÁS
Az Úr Ṛṣabhadeva avadhūtaként, olyan nagy szentként élt, aki ügyet sem vet az anyagi világra. Mint vak, süket és néma ember, halott kő, szellem vagy őrült járt-kelt az emberek között, s bár az emberek így is szólították, néma maradt, és nem szólt senkihez.
MAGYARÁZAT
Az avadhūta szó olyan emberre utal, aki nem törődik a társadalmi hagyományokkal, különösen pedig a varṇāśrama-dharmával. Előfordulhat azonban, hogy az ilyen ember teljesen elmerül az önvalóban, és az Istenség Legfelsőbb Személyisége okoz neki elégedettséget, s Rajta meditál. Avadhūtának tehát azt nevezik, aki felülemelkedett a varṇāśrama-dharma szabályain. Egy avadhūta már kiszabadult māyā karmai közül, és teljesen szabadon, függetlenül él.