HU/SB 6.2.3
3. VERS
- prajānāṁ pitaro ye ca
- śāstāraḥ sādhavaḥ samāḥ
- yadi syāt teṣu vaiṣamyaṁ
- kaṁ yānti śaraṇaṁ prajāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prajānām—az alattvalóknak; pitaraḥ—védelmezők, gyámolítók (a királyok vagy a kormány szolgái); ye—ők, akik; ca—és; śāstāraḥ—utasításokat adnak a törvényre és rendre vonatkozóan; sādhavaḥ—minden jó tulajdonsággal megáldott; samāḥ—egyenlő mindenkivel szemben; yadi—ha; syāt—van; teṣu—köztük; vaiṣamyam—részrehajlás; kam—mi; yānti—menni fognak; śaraṇam—menedékért; prajāḥ—az alattvalók.
FORDÍTÁS
A királynak vagy kormányzónak olyannyira alkalmasnak kell lennie feladatára, hogy szeretetből és ragaszkodásból népe atyjaként, eltartójaként vagy védelmezőjeként kell cselekednie. Alattvalóit a hiteles szentírásokkal összhangban álló jó tanácsokkal és utasításokkal kell ellátnia, és mindenkivel egyenlően kell bánnia. Ezt teszi Yamarāja is, hiszen ő az igazságszolgáltatás legfelsőbb ura, és ezt teszik mindazok, akik követik nyomdokait. De ha ők beszennyeződnek, és ártatlan, feddhetetlen embereket megbüntetve részlehajlókká válnak, kihez fordul majd a nép oltalomért élete megvédelmezése és biztonsága érdekében?
MAGYARÁZAT
A királynak vagy napjainkban az államnak a nép védelmezőjeként kell cselekednie, megtanítva nekik az élet valódi célját. Az emberi létforma különösen arra szolgál, hogy megvalósítsuk önmagunkat és kapcsolatunkat az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, mert ezt az állati életben nem lehet megvalósítani. Az államnak kötelessége tehát, hogy gondoskodjon minden polgára neveléséről oly módon, hogy azok egy lépcsőzetes folyamat révén lelki síkra emelkedhessenek, s megvalósíthassák önmagukat, valamint kapcsolatukat Istennel. Ezt az elvet követték az olyan királyok is, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja, Parīkṣit Mahārāja, az Úr Rāmacandra, Ambarīṣa Mahārāja és Prahlāda Mahārāja. A kormány vezetőinek nagyon becsületesnek és vallásosnak kell lenniük, mert ha nem azok, annak az államügyek látják kárát. Sajnos a demokrácia zászlaja alatt a rablók és a tolvajok rablókat és tolvajokat választanak meg a legfontosabb pozíciók betöltésére a kormányba. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrégiben Amerikában a népnek el kellett ítélnie az államelnököt, s meg kellett fosztania elnöki posztjától. Ez csak egyetlen eset, de van számtalan másik is. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom rendkívül fontos, ezért az embereknek Kṛṣṇa-tudatossá kell válniuk, és nem szabad arra szavazniuk, aki nem Kṛṣṇa-tudatú. Így valódi béke és jólét uralkodhat majd az országban. Ha egy vaiṣṇava azt látja, hogy egy kormány rosszul irányítja az államot, szívében nagy könyörületességet érez, és megtesz minden tőle telhetőt, hogy a Hare Kṛṣṇa mozgalom terjesztésével javítson ezen az állapoton.