HU/SB 7.11.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- śrutvehitaṁ sādhu sabhā-sabhājitaṁ
- mahattamāgraṇya urukramātmanaḥ
- yudhiṣṭhiro daitya-pater mudānvitaḥ
- papraccha bhūyas tanayaṁ svayambhuvaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; śrutvā—hallotta; īhitam—az elbeszélést; sādhu sabhā-sabhājitam—amit olyan nagy bhakták társaságában vitatnak meg, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva; mahat-tama-agraṇyaḥ—a szent életűek legkiválóbbja (Yudhiṣṭhira); urukrama-ātmanaḥ—az övé (Prahlāda Mahārājáé), akinek az elméje mindig a rendkívüli tetteket végrehajtó Istenség Legfelsőbb Személyiségén jár; yudhiṣṭhiraḥ—Yudhiṣṭhira király; daitya-pateḥ—a démonok urának; mudā-anvitaḥ—kellemes hangulatban; papraccha—kérdezett; bhūyaḥ—ismét; tanayam—a fiának; svayambhuvaḥ—az Úr Brahmānak.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Miután Yudhiṣṭhira Mahārāja, a legnagyobb tiszteletet érdemlő király a kiváló személyiségek között, hallott Prahlāda Mahārāja tetteiről és jellemvonásairól, melyeket olyan nagyszerű személyiségek csodálnak és vitatnak meg, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva, végtelen örömmel ismét faggatni kezdte a nagy szentet, Nārada Munit.