HU/SB 7.11.21
21. VERS
- śamo damas tapaḥ śaucaṁ
- santoṣaḥ kṣāntir ārjavam
- jñānaṁ dayācyutātmatvaṁ
- satyaṁ ca brahma-lakṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śamaḥ—uralkodás az elme fölött; damaḥ—az érzékek irányítása; tapaḥ—lemondás és vezeklés; śaucam—tisztaság; santoṣaḥ—elégedettség; kṣāntiḥ—megbocsátás (az a tulajdonság, hogy az embert nem keríti hatalmába a düh); ārjavam—egyszerűség; jñānam—tudás; dayā—kegy; acyuta-ātmatvam—az Úr örök szolgájának tekinteni magunkat; satyam—igazmondás; ca—szintén; brahma-lakṣaṇam—egy brāhmaṇa jellemzői.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇát az elme és az érzékek szabályozása, az önmegtartóztatás és a vezeklés, a tisztaság, az elégedettség, a megbocsátás, az egyszerűség, a tudás, a kegy és az igazmondás jellemzi, valamint az, hogy teljesen átadja magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
MAGYARÁZAT
A varṇāśrama-dharma intézmény meghatározza a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák, a śūdrák, a brahmacārīk, a gṛhasthák, a vānaprasthák és a sannyāsīk jellemzőit. A végső cél az acyutātmatvam — az, hogy örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Kṛṣṇára, Viṣṇura gondoljunk. Ahhoz, hogy fejlődhessünk a Kṛṣṇa-tudatban, a felsorolt jellemvonásokat elsajátítva brāhmaṇákká kell válnunk.