HU/SB 7.11.7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

dharma-mūlaṁ hi bhagavān
sarva-vedamayo hariḥ
smṛtaṁ ca tad-vidāṁ rājan
yena cātmā prasīdati


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dharma-mūlam—a vallásos elvek gyökere; hi—valójában; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; sarva-veda-mayaḥ—minden védikus tudás lényege; hariḥ—a Legfelsőbb Lény; smṛtam ca—és a szentírások; tat-vidām—azoknak, akik ismerik a Legfelsőbb Urat; rājan—ó, király; yena—ami által (a vallásos elvek által); ca—szintén; ātmā—a lélek, az elme, a test és minden más; prasīdati—teljesen elégedetté válnak.


FORDÍTÁS

A Legfelsőbb Lény, az Istenség Személyisége minden védikus tudás lényege, minden vallásos elv gyökere és a kiváló tekintélyek emlékezete. Ó, Yudhiṣṭhira király, a vallásnak ezt az elvét bizonyosságként kell elfogadni! E vallásos elv alapján minden elégedetté válik, beleértve az elmét, a lelket, sőt még a testet is.


MAGYARÁZAT

Yamarāja kijelentette: dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam. Yamarāja az Úr képviselője, aki a halál után gondját viseli az élőlényeknek. Ő határozza meg, hogyan és mikor fogja váltani testét az élőlény. Ő a hiteles tekintély, s azt mondja, hogy a vallásos elveket Isten parancsolatai és törvényei alkotják. Senki sem hozhat létre vallást, ezért a védikus elvek követői elutasítják a kitalált vallási rendszereket. A Bhagavad-gītā (BG 15.15) így ír: vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ. A Védák ismerete azt jelenti, hogy megértjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát. Ezért amikor valaki a Védákról, a szentírásokról, a vallásról vagy mindenki kötelességének elveiről beszél, ezeknek a célja Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megértése kell hogy legyen. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.6) ezért levonja a következtetést:

sa vai puṁsāṁ paro dharmo
yato bhaktir adhokṣaje
ahaituky apratihatā
yayātmā suprasīdati

A vallásos elveknek tehát az a céljuk, hogy általuk megtanuljuk, hogyan kell transzcendentális szerető szolgálatot végezni az Úrnak. Ennek a szolgálatnak mentesnek kell lennie minden önérdektől, és nem szabad, hogy az anyagi feltételek akadályozzák. Az emberi társadalom így minden tekintetben boldog lesz.

A smṛtit, a védikus tudás elveit követő írásokat tekintik a védikus elvek bizonyítékának. Húsz különféle szentírás szól a vallásos elvek követéséről, s ezek közül Manu és Yājñavalkya szentírásait tekintik uralkodó érvényűen hitelesnek. A Yājñavalkya-smṛtiben ez áll:

śruti-smṛti-sadācāraḥ
svasya ca priyam ātmanaḥ
samyak saṅkalpajaḥ kāmo
dharma-mūlam idaṁ smṛtam

Az emberi viselkedésről a śrutiból, a Védákból, a smṛtiből és a védikus elveket követő szentírásokból kell tanulnunk. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban így szól:

śruti-smṛti-purāṇādi-
pañcarātra-vidhiṁ vinā
aikāntikī harer bhaktir
utpātāyaiva kalpate

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy bhakták legyünk, követnünk kell a śrutiban és a smṛtiben lefektetett elveket. Be kell tartanunk a Purāṇák és a pāñcarātrikī-vidhi törvényeit. Senki sem lehet tiszta bhakta, ha nem engedelmeskedik a śrutinak és a smṛtinek, a śruti és a smṛti pedig odaadó szolgálat nélkül nem vezet az élet tökéletességéhez.

Minden bizonyítékból arra a végső következtetésre juthatunk tehát, hogy bhakti, odaadó szolgálat nélkül nem beszélhetünk vallásos elvekről. A vallásos elvek gyakorlása során Isten áll a középpontban. Mindaz, ami a világon a vallás neve alatt történik, szinte kivétel nélkül nélkülöz minden elképzelést az odaadó szolgálatról, ezért a Śrīmad-Bhāgavatam elítéli. Odaadó szolgálat nélkül az úgynevezett vallásos elvek egyszerűen csak csalások.