HU/SB 7.13.18


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


18. VERS

na te śayānasya nirudyamasya
brahman nu hārtho yata eva bhogaḥ
abhogino ’yaṁ tava vipra dehaḥ
pīvā yatas tad vada naḥ kṣamaṁ cet


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; te—tiéd; śayānasya—lefeküdvén; nirudyamasya—anélkül hogy cselekednél; brahman—ó, szent; nu—valójában; ha—bizonyos; arthaḥ—pénz; yataḥ—amiből; eva—valóban; bhogaḥ—érzéki élvezet; abhoginaḥ—annak, aki nem merül az érzéki élvezetbe; ayam—ezt; tava—tiéd; vipra—ó, bölcs brāhmaṇa; dehaḥ—test; pīvā—kövér; yataḥ—hogyan; tat—ez a tény; vada—kegyesen mondd el; naḥ—nekünk; kṣamam—bocsáss meg; cet—ha szemtelen a kérdésem.


FORDÍTÁS

Ó, brāhmaṇa, aki tökéletesen ismered a transzcendenst! Nincs semmi dolgod, ezért a földön fekszel, és az is érthető, hogy nincs pénzed az érzéki élvezetre. Hogyan híztál hát meg ennyire? Ha nem tekinted szemtelennek a kérdésemet, kérlek, mondd el, hogy történhetett ez meg!


MAGYARÁZAT

Azok, akik a lelki fejlődés útját járják, általában csak egyszer esznek, délután vagy este. Ha valaki csak egyszer eszik, természetes, hogy nem hízik meg. Ez a nagy bölcs azonban meglehetősen kövér volt, s Prahlāda Mahārāja ezen nagyon meglepődött. A transzcendentalisták jártasak az önmegvalósításban, ezért arcuk mindig ragyog, s arra, aki az önmegvalósítás fejlett szintjén áll, úgy kell tekintenünk, hogy brāhmaṇa testtel rendelkezik. A ragyogó arcú szent a földön feküdt és nem csinált semmit, mégis kövér volt. Ez zavarba hozta Prahlāda Mahārāját, ezért meg akarta kérdezni erről a szentet.