HU/SB 7.13.31
31. VERS
- ādhyātmikādibhir duḥkhair
- avimuktasya karhicit
- martyasya kṛcchropanatair
- arthaiḥ kāmaiḥ kriyeta kim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādhyātmika-ādibhiḥ—adhyātmika, adhidaivika és adhibhautika; duḥkhaiḥ—az anyagi élet háromféle szenvedésétől; avimuktasya—annak, aki nem mentes az ilyen gyötrelmes feltételektől (vagyis aki engedelmeskedni kényszerül a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek); karhicit—néha; martyasya—a halandó élőlényé; kṛcchra-upanataiḥ—a rendkívüli szenvedéseknek köszönhetően elért dolgok; arthaiḥ—még ha nyer is valamit; kāmaiḥ—ami képes beteljesíteni anyagi vágyait; kriyeta—mit csinálnak; kim—és mi az értéke az ilyen boldogságnak.
FORDÍTÁS
Az anyagi cselekedetek mindig háromféle gyötrelmes feltétellel keverednek — az adhyātmikával, az adhidaivikával és az adhibhautikával. Így aztán még ha valaki el is ér valamiféle sikert az ilyen cselekedetekkel, mi haszna származik belőle? Továbbra is engedelmeskedni kényszerül a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek, és el kell szenvednie gyümölcsöző tetteinek visszahatásait.
MAGYARÁZAT
A materialista életben azt a szegény embert, aki fáradságos munkájával élete végére szert tesz egy kis pénzre, sikeresnek tekintik, annak ellenére, hogy újra meghal, miközben a háromféle gyötrelemtől, az adhyātmikától, az adhidaivikától és az adhibhautikától szenved. Senki sem menekülhet el az anyagi élet háromféle szenvedése, vagyis a testet és az elmét érő szenvedések, a társadalom, a közösség, a nemzet és az élőlények okozta szenvedések, valamint a természetes zavarok, földrengések, éhínség, szárazság, árvíz, járvány stb. előidézte szenvedések elől. Ha valaki éjt nappallá téve dolgozik, s közben a háromféle gyötrelemtől szenved, aztán pedig sikeresen szert tesz egy kis vagyonra, mi haszna a vagyonának? S emellett még ha egy karmīnak sikerül is összekuporgatnia egy kis pénzt, nem tudja élvezni, mert nagy bánat közepette meg kell halnia. Szemtanúja voltam, amikor egy haldokló ember azért könyörgött az orvosnak, hogy hosszabbítsa meg az életét négy évvel, hogy végre tudja hajtani anyagi terveit. Az orvos természetesen nem tudta meghosszabbítani ennek az embernek az életét, aki így nagy elkeseredésére meghalt. Mindenkinek meg kell halnia, s miután az anyagi természet törvényei számba vették elmeállapotát, ismét lehetőséget kap arra, hogy egy másik testben elégíthesse ki vágyait. Az anyagi boldogság elérésére szőtt tervek értéktelenek, ám az illuzórikus energia bűvöletében rendkívül értékesnek tekintjük őket. Számtalan politikus, társadalmi újító és filozófus halt már meg rendkívül szánalmas körülmények között, anélkül hogy anyagi terveiknek bármilyen valódi haszna lett volna. Egy józan, értelmes ember ezért nem vágyik arra, hogy erejét megfeszítve dolgozzon a háromféle gyötrelem feltételei között csupán azért, hogy aztán csalódottan meghaljon.