HU/SB 7.13.8
8. VERS
- na śiṣyān anubadhnīta
- granthān naivābhyased bahūn
- na vyākhyām upayuñjīta
- nārambhān ārabhet kvacit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—ne; śiṣyān—tanítványok; anubadhnīta—biztasson az anyagi haszon reményében; granthān—fölösleges irodalom; na—ne; eva—bizonyára; abhyaset—igyekezzen megérteni vagy tanulmányozni; bahūn—sok; na—sem; vyākhyām—beszélgetések; upayuñjīta—tegye a megélhetés forrásává; na—sem; ārambhān—fölösleges kincsek; ārabhet—igyekezzen gyarapítani; kvacit—bármikor.
FORDÍTÁS
Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az embereket, hogy sok tanítványa legyen, nem szabad fölöslegesen sok könyvet elolvasnia, valamint nem szabad abból élnie, hogy előadásokat tart. Sohasem szabad arra törekednie, hogy szükségtelenül gyarapítsa anyagi gazdagságát.
MAGYARÁZAT
A magukat svāmīknak és yogīknak nevező emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi csábítással tanítványokat toboroznia. Előfordul, hogy egy sannyāsī azzal, hogy sok-sok fölösleges templomot és kolostort épít, az anyagi gazdagság bűvöletébe kerül. El kell kerülnünk az ilyen törekvéseket. Templomokat és kolostorokat azért kell építenünk, hogy ott a lelki tudatot, a Kṛṣṇa-tudatot prédikáljuk, s nem azért, hogy ingyen szállást biztosítsunk azoknak, akik sem anyagi, sem lelki téren nem képesek semmire. Ezeken a helyeken szigorú korlátokat kell szabnunk, hogy ne válhassanak őrült emberek haszontalan klubjává. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban mi szívesen látunk mindenkit, aki hajlandó legalább a mozgalom szabályozó elveit betartani, azaz nem él tiltott nemi életet, nem iszik alkoholt és nem szed kábítószereket, nem eszik húst, valamint nem játszik szerencsejátékokat. Szigorúan meg kell tiltani, hogy a templomokban és kolostorokban nemkívánatos, kerülendő, őrült emberek gyűljenek össze. Kizárólag bhakták élhetnek e helyeken, akiknek komoly vágyuk, hogy lelki fejlődést érjenek el a Kṛṣṇa-tudatban. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura az ārambhān szót maṭhādi-vyāpārān értelemben magyarázza, ami annyit jelent, mint „törekedni arra, hogy az ember templomokat és kolostorokat építsen”. A sannyāsī legfőbb feladata az, hogy a Kṛṣṇa-tudatot prédikálja, de ha Kṛṣṇa kegyéből lehetőséget kap rá, építhet templomokat és kolostorokat, hogy menedéket nyújtson a Kṛṣṇa-tudat komoly tanulmányozói számára. Másképp azonban nincs szükség templomokra és kolostorokra.